Itt már aztán tényleg előfordult minden, nincs az a forgatókönyvíró, aki hátborzongatóbbat tudna kitalálni, mint ami ebben az elfuserált valóságshownak ható életben szinte napirenden zajlik. Volt metilalkohol-botrány, nápolyiba keveredett patkányméreg, marhahússá színezett sertéshús, toxinokkal fertőzött baromfihús és tojás, konyhasóként eladott útfelszórásra szolgáló só, legutóbb pedig lóhússal kevert marhahúsból készült hamburger és lasagne, hogy csak néhányat említsünk azon „finomságok“ közül, amelyek a kapzsiságtól és lelkiismeretlenségtől elvakult élelmiszeripari és kereskedelmi „próbálkozók“ jóvoltából a fogyasztók asztalára kerülnek. A húst és a zöldséget, gyümölcsöt saját maguk részére megtermelők kivételével (márpedig ilyenek egyre kevesebben vannak) többségünk soha nem tudhatja, valójában mit eszik, és tegyük hozzá, sokszor talán jobb is, hogy nem tudjuk. Márpedig ez nagyon szomorú, hogy a szigorú és sokszor vízfejî uniós szabályok ellenére egyre silányabb minőségî élelmiszer kapható üzletláncainkban, s lassan oda jutunk, hogy már semmi nem az, aminek látszik, illetve aminek nevezik. A vaj, a tej, a hús, minden alapélelmiszer pancsolt pótlékokból kevert, káros tartósító- és szinezékanyagokkal „dúsított“ hamisítvány, melyek többsége ráadásul nem is hazai termék. Az oly egészséges zöldség, és gyümölcs, melynek fogyasztása vitalitásunk megőrzését szolgálná, vegyszerekkel termelt, azokkal kényszerérlelt, szintén bizonytalan külföldi behozatalból származó ízetlen „valami“, aminél az oly drágán megfizettetett „Bio“ felirat sem garancia semmire a borsos áron kívül. Mindeközben pedig a hazai mezőgazdaság a valaha az ország éléskamrájának számító régiókban is romokban hever, a kistermelők módszeresen tönkretéve, a termőföldeket pedig külföldi befektetők szerzik meg bagóért. Nos, ha stílszerîek akarunk lenni, megállapíthatjuk, hogy bizony nem ilyen lovat akartunk, annál is inkább, mert ebből a szép új uniós világból, akarom mondani lóból nekünk valahogy az a bizonyos szerve jutott…
-nkzs-
DUNATÁJ HETILAP
