Úgy kezdődött, hogy idén is jó volt a töktermés a nemesócsai határban. Miután a magokat már kikaparták, ott álltak a családi házak udvarán, mire a Csemadok helyi alapszervezetének lelkes tagjai kitalálták, hogy szülőknek, gyerekeknek szerveznek egy vidám őszbúcsúztatót. Nem sok bíztatás kellett, jöttek az apukák, a gyerekek, hozták az „anyagot”, no meg az éles bicsakokat és sorozatban készültek a töklámpások. Voltak közöttük mosolygósak, rémisztőek, bohókásak. Valamennyibe gyertya, vagy mécses került, s azután megszületett a döntés: A remekműveket illene megmutatni az otthon maradt ócsaiaknak is. Csak ugyebár a nyers tökhéj nehéz, estére a gyerekek is elfáradtak, így azután sürgősen szerezni kellett egy szekeret, amelyre a legnagyobb töklámpások felkerültek. Húzni azonban egyik gyerek sem akarta, így kénytelenek voltak „befogni” egy pechjére arra kószáló szellemet, aki nem szívesen vállalkozott a feladatra, s a menet végén megígérte, hogy legközelebb messze elkerüli a falut, nehogy szégyenszemre ismét szekeret kelljen húznia…
DUNATÁJ HETILAP
