Budapesten, a Magyarság Házában ma (november 12-én) kezdődött el a Kárpát-medencei Magyar Szórvány Napja című konferencia, melyet Répás Zuzsanna, nemzetpolitikáért felelős helyettes államtitkár és Kántor Zoltán, a Nemzetpolitikai Kutatóintézet igazgatója nyitott meg.
Tavaly a Magyar Állandó Értekezlet szórvány-szakbizottsága kezdeményezésére november 15-e a szórványban élő kárpát-medencei magyarok napja lett. Ehhez kapcsolódik a Magyarok Házában ma megrendezésre kerülő esemény is.
A helyettes államtitkár asszony a Magyarság Házában elmondott megnyitó beszédében a szórványban élő magyarokat – mint nemzetünk legnehezebb sorban élő tagjait – a „nemzet határának és végvárainak” nevezte, közösségeik megtartását pedig mindannyiunk számára fontos feladatnak. Okfejtése világos: ha e „végvárak” elvesznek és a szórvány közösségek eltűnnek, azzal nemzetünk határai is bizony beljebb szorulnak. A folyamat pedig ismétli magát, hiszen ami korábban tömb volt, abból szórványok alakulnak majd ki. Világos tehát, miért közös érdekünk a szórványmagyarság védelme és támogatása. Répás Zuzsanna beszédében felsorolt néhány konkrét intézkedést is, melyet a kormány mindezek érdekében az elmúlt években már megtett, így példaként hozta fel a csángó oktatási program fejlesztését, a délvidéki beiskolázási programot vagy akár az iskolabusz programot.
Az erdélyi Diaszpóra Alapítvány képviseletében Vetési László szórványkutató szerint a szórvánnyal kapcsolatban a baj nagyobb, mint gondolnánk: az értékmentés immáron rendkívül sürgőssé vált, a lemorzsolódás ugyanis drámai mértékű. A szakértő által felhozott példa szerint a kétszáznál kisebb lélekszámú szórványközösségek két évtizedenként felével vagy negyedével csökkennek. Az asszimiláció egyértelmű nyomokat hagy ezeken a közösségeken. Vetési László a megoldási lehetőségekkel kapcsolatban több pontot is érintett. Egyrészt történelmi tettként értékelte a magyar állampolgárság kiterjesztését a határon túli magyarokra, melynek hatásait fontos lenne szakmai vizsgálat tárgyává tenni. A szórványprogramokat illetően az oktatás erősítése – benne a bentlakásos többfunkciós intézményekkel – az első számú prioritás.
A konferencián többek között szó lesz szórványstratégiákról, szórványoktatásról, asszimilációs folyamatokról és megmaradásról a Kárpát-medencében, valamint fotókiállítás nyílik, mely a csángó magyarság életét mutatja be. A számos előadó között felvidéki vendégei is vannak a konferenciának: Ladányi Lajos, a Zoboraljai Kht. vezetője a felvidéki szórványság stratégiáiról a délelőtti órákban, Gyurgyík László, szociológus, a komáromi Selye János Egyetem oktatója a Felvidéken tapasztalható asszimilációs folyamatokról tart előadást.
A konferenciára a Kárpát-medence valamennyi magyarok által lakott területről érkeznek szakemberek: Erdélyből Vetési Laszló (Diaszpóra Alapítvány), Vajdaságból Joó-Horti Livia (Magyar Nemzeti Tanács), Orosz Ildikó (Kárpátaljai Magyar Pedagógusszövetség).
Előad továbbá: Bodó Barna (MÁÉRT Szórvány Szakbizottság, előadásának címe: Asszimilació – új megközelítések), Kalapis Stojan atya (Muzslyai Emmausz Kollegium, előadásának címe: Szórványkollégium – megmaradás), Kovács Attila (Etnikai Kutatóintezet, előadásának címe: Magyarul Szlovéniában), Papp Z. Attila (MTA TK Kisebbségkutató Intézet, előadásának címe: A szórványoktatás néhány jellemzője empirikus kutatások fényében), Ferenc Viktoria (Nemzetpolitikai Kutatóintezet, előadásának címe: Iskolaválasztás szórványban), valamint Erdei Ildikó (Bartók Béla Elméleti Liceum, előadásának címe: Magyar nyelvi programok Temes megyében).
szd/Felvidék.ma
