A várható nagy érdeklődés miatt november 21-én este a komáromi „Matica-székházban” folytatódott a Kikötő – Polgári szalon rendezvénysorozata. Ez alkalommal Borbás Marcsi Prima Primissima-közönségdíjas és a Magyar Érdemrend lovagkeresztjével is kitüntetett televíziós műsorvezetővel, szerkesztővel és producerrel egyebek mellett a pályájáról, a hagyományőrzésről és az Egy.hu weboldaláról beszélgetett a házigazda, Bödők Gergely történész. A helyszínen a „magyar Gasztroangyal” több natúrkozmetikuma és a legújabb, Magyarország finom. András-naptól vízkeresztig című kötete is megvásárolható és dedikáltatható volt.
A Felvidéken is közkedvelt vendég a házigazda kérdésére, hogy az eddigi elismerései közül melyiket tartja a legtöbbnek, így felelt: azt, hogy a hatodik legkedveltebb magyar médiaszemélyiségnek számít, mert erről a számára nagyon fontos közönség döntött. A keresztnevével kapcsolatban pedig elárulta: a Marcsin kívül a Marcsát is kedveli, a Máriát azonban kevésbé. Azt a kérdést is gyorsan tisztázta, hogy madarasi vagy bácsalmási születésű-e: „Madaras szülötte vagyok, csak a szülőotthon volt Bácsalmáson, ahol megláttam a napvilágot, ezért sok helyen ezt a Bács-Kiskun vármegyei községet tüntetik fel a szülőhelyemként”.
Megtudtuk: általános iskolába Madarason, gimnáziumba pedig Bajára járt. A felsőfokú tanulmányait a pécsi Janus Pannonius Tudományegyetem Természettudományi Karán biológia–földrajz szakpáron és a bajai Eötvös József Főiskola művelődésszervező szakán végezte. Beismerte: nagy mókamesterként gyakran zavarta a tanítás menetét, de mivel nagyon jó tanuló volt, megúszta, hogy kirúgják őt a gimnáziumból.
„Azt pedig az állatokat, növényeket és a termőföldet nagyon szerető, elismert gyümölcsész hírében álló édesapámnak köszönhetem, hogy megtanított az épeszű életre, megtanított küzdeni és dolgokról lemondani. Odahaza nagy szigorban és szeretetben nevelkedtem, s az is belém vésődött, hogy mindenkit a saját személyiségével, hibáival együtt kell elfogadni”–jelentette ki. Hozzátette: azt azonban még manapság, 56 évesen is folyamatosan tanulja, hogy mások munkája iránt sokkal nagyobb bizalommal kell lennie, hiszen vannak, akik bizonyos dolgokat sokkal jobban meg tudnak csinálni, oldani, mint ő, vagy ahogy azt róluk korábban feltételezte.
Nos, Marcsi 1994-ben szülei javaslatára jelentkezett a Magyar Televízió kétéves szerkesztő-riporteri és műsorvezetői képzésére. Miután felvételt nyert, a Híradónál, a Szórakoztató Stúdiónál és a Napközi című délelőtti magazinműsornál gyakornokoskodott. „Akkoriban a nagytudású, kellő intelligenciával is rendelkező, legnagyobb szaktekintélyek inspiráltak és tanítottak minket egyebek mellett beszédtechnikára, hasznos légzőgyakorlatokra… Kertész Zsuzsa figyelt fel rám, aki elképesztő tyúkanyónak bizonyult, a pótanyámmá vált, örült az első sikereimnek, s mindmáig élvezem a támogatását”– emlékezett vissza pályája kezdeteire. A tanfolyam sikeres elvégzése után bemondó volt egészen a csatornától való távozásáig, azaz 2002-ig.
Első önálló műsorvezetői munkája a Telemázli sorsolás volt, amit nem szeretett, nagyobb kihívásra vágyott. Azt a Játék határok nélkül című, nagy sikerű nemzetközi szórakoztató vetélkedőműsor követte, aminek három évadon át volt a háziasszonya. Eközben a gazdasági szerkesztőségben is dolgozott szerkesztő-asszisztensként és műsorvezetőként. 1997-98-ban Rózsa Györggyel közösen vezette a Szombat Este című zenei műsort, majd 1999-ben a Zeneszombat című, élő, zenés show-műsort, aminek műsorvezetője és felelős szerkesztője volt.
Azután a Naprakész című magazinműsor és a számára legkedvesebb munkája, a Főtér című országjáró magazin műsorvezetője lett. Ezt a testhez álló feladatot azért kapta meg, mert a szarvasi próbaadáson a gazda helyett saját kezével keverte meg és nyomkodta szét a moslékot. Nevetve mondta el, hogy falusi lányként ez a feladat csöppet sem állt távol tőle, s a későbbiekben is élvezte e magazinműsor minden percét, mert 150 alkalommal, hatalmas nézettség mellett, pozitívumokat, dolgos embereket mutathatott be a nézőknek.
2002-ben csatlakozott a frissen alakult Hír TV stábjához, ahol a csatorna egyik meghatározó arca lett. A Hír TV Egy nap, Családmese, Vörös és fehér, Arcok a liftben, Buké című műsoraiban szerepelt rendszeresen. 2011 őszén újra a Magyar Televízió szerződtette, ahol a Gasztroangyal című műsora gyorsan nagyon közkedveltté vált a nézők körében. Az M1 televíziócsatorna házi népszerűségi toplistáján a Kékfény (544 ezer néző) után a Gasztroangyal (539 ezer néző) az egyik legnépszerűbb műsornak bizonyult. Marcsi 2013-ban a digitális átállás népszerűsítésének arca volt, majd a nagyon fárasztó folyamatos utazgatás után pár hónapot pihenni akart, de később már nem folytatódhatott ezt a sikerszériát…Arra a kérdésre, hogy mit tart ezen 333 adást megért műsor sikere titkának, így válaszolt: „Azt, hogy nincs titok, csak a valós életet mutattuk meg. Akadt, aki felrótta nekem, hogy azt hazudtam: vidéken élni jó. Pedig ez igaz!”.
Vidéki emberként felettébb sajnálja, hogy voltak és vannak, akik szívesen generálnak konfliktusokat Budapest és a vidék között. Azt viszont örvendetesnek tartja, hogy egyre divatosabbá válik a nagyszülői hagyaték, vagyis az elődeink értékrendjéhez, életmódjához, hagyományaihoz, étkezési szokásaihoz… való visszatérés. Sokan rájönnek arra, hogy a fővároson kívül is van élet, sőt…! Úgy érzi, hogy e trend népszerűsítésében a kollégáival együtt neki is nagy szerepe van, hiszen a Gasztroangyalban a természetes, minőségi alapanyagok fontosságára és az általa összegyűjtött, hagyományos magyar ételreceptekre is felhívták a figyelmet. Emiatt a szentendrei skanzen tiszteletbeli néprajzosává vált. „Nagy baj az, ha a kultúránkból kifelejtik a paraszti kultúrát, mert anélkül mindenki éhen halna. Igaz, hogy már lassacskán kezd visszaállni a becsülete, de még mindig nincs teljesen a helyén.”
A boldogságot és azt, hogy jómaga is egy brand lett, ekképp éli meg: „Ezt komolyan kell venni, de nem járok partikra, szabadidőmben inkább az új otthonomban, az Őrségben kertészkedem vagy a szövőszékeimen dolgozom. Annak örülök, ha odajönnek hozzám az emberek, akikkel mindig szívesen elbeszélgetek, kíváncsi vagyok a véleményükre. Minden olyan embert egyformának tartok, aki a saját képességei szerint a lehető legjobban végzi a munkáját, de senki előtt nem tudok hasra esni. Imádom a munkámat, s annak érdekében munkálkodom, hogy az elődeink értékei ne tűnjenek el. Boldog embernek tartom magam, mert szerintem az az igazán boldog, aki a saját igényeit, céljait meg tudja határozni, majd azokat meg is tudja valósítani”.
Végül az előcsarnokban a „magyar Gasztroangyal“ több natúrkozmetikuma és a Magyarország finom – könyvsorozata legújabb, András-naptól vízkeresztig című kötete is megvásárolható, illetve az utóbbi más szakácskönyveivel együtt dedikáltatható volt. Sokan éltek a karácsonyi ajándékvásárlás ezen nagyszerű lehetőségével.
Nagy-Miskó Ildikó, dunataj.sk
