Varjak és rokonságuk címmel a Duna Menti Múzeum Zichy-palotabeli részlegén október 25-én rendhagyó módon: a meghívott diákcsoportok, pedagógusok, újságírók számára biztosított magyar és szlovák nyelvű szakvezetéssel nyílt meg a rimaszombati Gömör-Kishonti Múzeum természettudományi vándorkiállítása. Annak a nagyközönség számára október 28-tól január 31-ig látogatható, s a gyerekek számára múzeumpedagógiai foglalkozásokkal színesíthető anyagát a befogadó fél kiegészítette a saját gyűjteményéből származó értékekkel.
A magyar és szlovák nyelvű, rendhagyó megnyitó elején Paterka Pál magiszter, a Duna Menti Múzeum igazgatója üdvözölte a kisdiákokat, pedagógusaikat, a média képviselőit és a megjelent szakembereket. Örömmel nyugtázta, hogy mivel a nevezett vándorkiállítás egészen január végéig lehet az általa vezetett intézményben, ez lehetővé teszi azt, hogy addig sok óvodai és iskolai csoport megnézze, s akár a témába vágó múzeumpedagógiai foglalkozásaikon is részt vegyen. Persze, közös családi programként is érdemes beiktatni az új látványosságot.
Erre sarkall a tárlat bevezető szövege is: „Varjak, hollók, szarkák, csókák, szajkók és fenyőszajkók. A legnagyobb testű énekesek, a legintelligensebb madárfajok képviselői, világteremtők, istenségek kegyeltjei, a halál és háborúk hírnökei, fekete, zajos tolvaj népség – a varjúfélék mindezek (és még ennél is többek) együttesen. Tartsanak velünk, ismerjék meg életüket, intelligenciájukat, helyüket a természetben, az emberhez fűződő viszonyukat, valamint az őket körülvevő mítoszokat és legendákat!”.
„Gálffy Mónika doktor, a rimaszombati Gömör-Kishonti Múzeum biológusa munkatársaival együtt 2019-ben készítette a Varjak és rokonságuk című, látványos kiállítási anyagot. Azóta országszerte már több múzeumban és kultúrházban, így Komáromhoz legközelebb az érsekújvári Thain János Múzeumban is bemutatták ezeket a képes táblákat, melyeket az egyes helyszíneket múzeumpedagógiával egészítettek ki. A járásunkban pedig mindezt október 28-tól egészen január 31-ig szemrevételezheti a nagyközönség”
– mondta el portálunknak Bucz Veronika múzeumi zoológus, a tárlat helyi rendezője.
Hangsúlyozta: az eredeti összeállítást ők kiegészítették a saját gyűjteményükbe tartozó, állati preparátumokkal, s mivel a korábbi múzeumi zoológusuk, Binder Pál foglalkozott varjúfélékkel, a diplomamunkáját is azokról írta, ahogy publikált is róluk, s mindezt az ő munkásságának szentelt részen állították ki.
„Az egyik vitrinben pedig az általa gyűjtött csontanyagokból és madártojásokból is nyújtunk ízelítőt, valamint odébb szakcikkeket is közszemlére tettünk. Továbbá azt is felidéztük, hogy a múzeumi szakemberek korábban hogyan végezték a dokumentálást” – hívta fel a látogatók figyelmét az általuk nyújtott többletre.
Arról is beszélt, hogy a varjak és rokonaik közül nálunk összesen nyolc faj él, fészkel, melyek mindegyikéről más-más színes táblán olvashatunk érdekességeket. Hozzátette: a saját gyűjteményükből érdekességként pár részlegesen fehér tollú, tehát nem albínó, hanem leucisztikus vetési varjút is kiállítottak.
„Továbbá a kiállítóteremben helyet kaptak olyan ismeretterjesztő táblák is, melyeken a gyerekek a látott képek alapján összepárosíthatják az egyes fészektípusokat a madárfajokkal. Készültünk nekik nagyméretű összerakós játékkal is, a valódinál nagyobb csókaodúba pedig egyszerre akár többen is bebújhatnak. Továbbá a túlméretezett hollófészkünknél is fotózkodhatnak, de biztonsági okokból bele inkább ne másszanak! A természeti dioráma installációnkban pedig életnagyságban megtalálhatók a preparált madarak.”
Felhívta az óvodák és iskolák figyelmét arra a lehetőségre, hogy a csoportok Jančár Mónika múzeumpedagógusnál előre bejelentkezhetnek témábavágó múzeumpedagógiai foglalkozásokra, melyeket az emeleti Alapy-termükben tartanak majd meg.
A mai szakvezetés során előbb a Marianum Egyházi Iskolaközpont tanulóinak magyarul, majd a Rozmaring Utcai Alapiskola kisdiákjainak szlovákul mutatta be a kiállítás látnivalóit, miközben sok új ismerettel gazdagította őket, és a kérdéseikre is szívesen válaszolt.
„A hazánkban élő fajokon kívül a nagyvilágban megtalálható további fajokról is meséltem nekik. Hangsúlyozva, hogy ebbe a madárrokonságba nem csupa fekete, hanem többféle színpompás egyed is tartozik”
– fogalmazott.
Kultúrtörténeti-néprajzi ismeretekkel is szolgált, például a Hunyadiak, illetve Mátyás király címerállatáról, a hollóról és a vonatkozó népi motívumokról.
Tudvalevő, hogy a Corvinus nevet Mátyás a család címerállatáról kapta, amely egy gyűrűt tartó hollót (latinul Corvus) ábrázolt.
A Sziléziai Krónika szerint Mátyás egy vadászat alkalmával levette a gyűrűjét, s azt egy holló elragadta. Ő azonban üldözőbe vette a madarat, s visszaszerezte a gyűrűjét, majd az esemény emlékezetére választotta a hollót címerállatul.
Tudományosabb magyarázattal szolgál egy román forrás, miszerint Mátyás nagyapjának birtoka a Holló Köve (román nyelven: Piatra Corbului) nevet viselte, és ez is kapcsolatba hozható a címerrel.
A gyűrűt tartó holló már Hunyadi János címerén is látható volt: V. László magyar király oklevele szerint korábbi királyi adományként használta a család.
A híres legenda szerint: amikor a fiatal Mátyás Prágában volt fogságban, édesanyja, Szilágyi Erzsébet egy holló segítségével levelezett vele. E történet nyomán sokáig a Magyar Posta emblémája egy holló volt.
Egy kis művészettörténet is belefért az anyagba: Harmos Károly Varjak a fán és Vincent van Gogh Búzamező varjakkal című festményével is szembesülhetünk más-más formában, akárcsak a több varjúféle faji jellemzőit bemutató porcelánszoborral. Bónuszként pedig a varjúfélékről szóló történetek, mesék is mindkét nyelven elolvashatók. Bucz Veronika megjegyezte: bár a szöveganyag javarésze a rimaszombati régióhoz kapcsolódik, azokat a komáromi és más régiókkal kapcsolatosakkal és magyar nyelvű tájékoztatókkal is kiegészítette.
Nagy-Miskó Ildikó, muzsa.sk