A komáromi Szinnyei József Könyvtár Mindentudás Könyvtára-sorozatának újabb vendége szeptember 25-én a komáromi születésű, Izsán felcseperedett lokálpatrióta, Varga Róbert médiaszakember és világutazó volt. Az élvezetes stílusú útleírásai rendszeresen megjelennek a Magyar7 hetilapban és a Ma7 portálon. Ez alkalommal a Thaiföld – a hervadó mosoly országa címmel tartott vetítéssel egybekötött előadást az intézmény Eötvös utcai főépületének érdeklődőkkel megtelt multimediális termében.
A sokoldalú Varga Róbert korábban riportfotósként tevékenykedett, amatőr kisszínpadok előadásait rendezte és vitte sikerre országos viszonylatban is. Majd videózásba kezdett, s előbb a Magyar Televízió, majd az akkor alapított Duna Televízió tudósítója lett. Az izsai kábeltelevízió beindítása is neki köszönhető, később pedig a Komáromi Városi Televízió igazgatójává vált. Egyebek mellett az ő nevéhez fűződik az első Szlovákiai Magyar Médiafesztivál megszervezése. Immár nyugdíjasként hódol szenvedélyének: járja a világot, újabban Délkelet-Ázsiának, azon belül pedig Thaiföldnek szenteli a legnagyobb figyelmet.
„Az országhatárok kinyitása óta, bő három évtizede rendszeresen vissza-visszatérek Thaiföldre, s mióta nyugdíjasként már több időm van, évente pár hónapot ott töltök. Valójában egy hónapos az ottani vízummentesség, de az meghosszabbítható úgy, hogy annak letelte előtt átruccanok valamelyik szomszédos országba, ott is körülnézek, majd újabb egy hónapig élvezhetem a thaiföldi vendégszeretetet. A rendszerváltás óta már Dél-Amerikától kezdve, Egyiptomon át Délkelet-Ázsiáig sok országot bejártam, felfedezve az ottani látványosságokat, rendezvényeket és további értékeket”
– magyarázta.
Saját bevallása szerint Thaiföld, amelyet okkal neveznek a mosoly országának, a szíve csücskévé vált, s annak többnyire más-más tájait igyekszik bejárni.
Thaiföldet az előadásom címében azért a hervadó mosoly országának neveztem, mert az utóbbi időben a rátarti, flegma, gazdag külföldi turisták főleg a fő- és nagyvárosokban élőkre negatív hatással vannak. Ez a hatás legkevésbé az ország északkeleti részében, a lakók között érvényesül” – mondta el.
Tudvalevő, hogy a soknemzetiség országnak 1960-ban csak 27 millió lakosa volt, napjainkban azonban már több mint 70 millió, akik közül bő 15 millióan vannak a kínaiak.
„Az országban sok muzulmán is szívesen telepedik le, akiket az őslakosok szívesen fogadnak. Ez idő tájt oda a polgárháborúval sújtott Mianmarból és a szintén szegény Kambodzsából, Laoszból érkezik sok menekült, köztük a hosszúnyakú karenok, akik közül a nők nyakát hatéves koruktól réz karikagyűrűkkel nyújtják, melyek száma az életük során legfeljebb huszonhatra nőhet. Sajnos, az iskolai végzettség nélküli menekültek nem beszélik a thai nyelvet, ezért a hmongokat, karenokat és más nemzetiségűeket thai nyelven tanítják, mert nincsenek tanítók, akik ezt a nyelvet beszélnék” – tudtuk meg a továbbiakban.
Az előadó azt is elárulta, hogy az évtizedek során jól kiépítette az ottani ismeretségi körét, aminek köszönhetően a hozzávetőleg 10 ezer kilométeres távolságban levő szállásadóktól rendszeresen hihetetlenül olcsó (2-3 euró/éj), ám megbízható szállásajánlatokat kap. Tizenöt-húsz euróért pedig már a saját medencés luxus is élvezhető, s az árak csak az általa különösképpen kedvelt, nagyszabású, látványos, mesés hangulatú fesztiválok idején szöknek fel.
Mivel az állítása szerint ott már 1 euró alatti áron jól lehet lakni egyik-másik vendéglőben vagy a piacokon, s bizonyos időszakokban olcsóbb repülőjegy is beszerezhető, összességében elég olcsón megúszható a saját szervezésű thaiföldi utazás.
A továbbiakban levetítette az április 13-15-én esedékes thai Újév, vagyis a Csiang Maiban tartott őrületes ünnepléséről készített kisfilmjét, amelyből kiderült: olyankor senki sem maradhat szárazon, mert a járókelőkre sokfelől, akár tűzoltókocsikból és hordókból is zúdított jeges víznek (a csaknem 40 fokos hőségben!) le kell mosnia a vétkeket…
Majd a Yaszothon-i rakétafesztiválon készült filmjét is, amelyen a háromnapos színpompás, zenés-táncos felvonulást a kisebb-nagyobb rakéták versennyel párosuló kilövése követi. Mint mondta: azokra a távolabb sokkal olcsóbban foglalt szálláshelyéről mindig bérelt motorkerékpáron jutott el, akár szakadó esőben is. A majomfesztiválról pedig elmondta, hogy az alatt a szabadtéri múzeumokká nyilvánított romos épületek között a legfinomabb gyümölcsfélékkel megrakott „terülj, terülj asztalkámat” készítenek az általuk szent állatnak tartott majmoknak, amiket a turisták nagy előszeretettel fotózgatnak.
Jövőre készül a mindig február első hétvégéjén, szintén Csiang Maiban megrendezendő, színpompás virágfesztiválra. „Nos, ezektől durvább a phuketi vegetariánus fesztivál, ahol sokan kardokkal és kötőtűkkel szurkálják át magukat” – szögezte le.
A fesztiválokon kívül az ország csodálatos épített örökségét, főleg a mintegy 32 ezer kolostortemplomot is kiemelte, amelyekben 300 ezer pap és 100 ezer kispap él.
– ecsetelte az ott élők kötelességeit.
Felhívta a figyelmet arra a fontos tudnivalóra, hogy Thaiföldön nem a nálunk megszokott Gergely-naptár szerint számolják az idő múlását, hanem a saját Hold-naptáruk szerint, ezért ott már 2567-et írnak:
Portálunknak azt is elárulta, hogy drága ajándékokat nem szokott hazahozni, csak hűtőmágneseket és kisebb kézműves dísztárgyakat azért, hogy miután azokat földrészenként elhelyezi a könyvespolcain, emlékeztessék, eddig hol mindenütt járt.
„A kiutazóknak tudniuk kell azt, hogy onnan higiéniai okokból nem szabad bármilyen gyümölcsféléket hazahozni, csak a turisták számára előre elkészített kis gyümölcskosarakat. Ugyanilyen tilalom vonatkozik a korall ékszerekre is, amit be kell tartani annak, aki nem akar a rendőrségen kikötni. Sőt, börtönbüntetés is várhat arra, akinek a testén Buddhát ábrázoló tetoválás van, s attól is szigorúbban veszik a thai király szidalmazását! Fényképezni viszont a legtöbb helyen szabad, s a helyi lakosok szívesen pózolnak is a turistáknak” – sorolta a fontos tudnivalókat.
A férfi turistákat óvatosságra intette a menő szórakozóhelyeken túlságosan barátkozó thai hölgyekkel szemben, akik meghívatják magukat egy vagy több italra, ám a poharukba töltött „pálinkát”, azaz vizet nem isszák meg, hanem annak busás árát kifizettetik a külföldiekkel, majd azt megkapják az átverésben velük együttműködő csaposoktól.
Miután sok érdekességet megtudtunk Thaiföld történetéről és lakosai életéről is, kérdésemre a thai-magyar kapcsolatokról beszélt: „A facebookos oldalamra korábban viccesen kiírtam a kérdést, hogy állítsunk-e szobrot Old Shatterhandnak Komáromban. Karl May író ugyanis a komáromi várban, Klapka György seregében szolgált huszárfőhadnagyról, Xantus Jánosról mintázta Old Shatterhand alakját. Xantus volt az első magyar, aki az Osztrák-Magyar Monarchia küldötteként 1869-ben Thaiföldre utazott, ahol a thai királlyal aláírták a két birodalom közti meg nem támadási és együttműködési szerződést. Egyúttal a thai király tőle átvehette a legmagasabb magyar kitüntetést, a Szent István-érdemrendet.
