Koncerttel és ünnepi misékkel, körmenettel és agapéval ünnepelték Gútán a Nagyboldogasszony Plébániatemplomot, amelyet 300 évvel ezelőtt 1724-ben áldottak meg. Az ünnepi miséken kívül bemutatták a Mária evangéliuma rockopera oratórium változatát. Az augusztus 15-iki szent miséről és a templom történetéről szóló előadásról már beszámoltunk.
Augusztus 16-án zenétől zengett a Nagyboldogasszony Plébániatemplom, hiszen óriási sikerrel adták elő Tolcsvay László, Müller Péter és Müller Péter Sziámi szerzeményét a Mária evangéliuma rockopera rockoratórium változatát, neves előadókkal. Sasvári Sándor játszotta Jézust, Máriát Sáfár Mónika alakította, Vadkerti Imre János apostolt és Nagy Péter János atya József szerepét énekelte, közreműködött a Rotunda énekegyüttes. Az előadás után az állva tapsoló közönséget is megénekeltették.
Az előadás előtt Nagy Péter János atya köszöntötte az érdeklődőket. Halász Béla polgármester a 300 éves évforduló kapcsán megtartott beszédében kiemelte: a gútai templom amellett, hogy szakrális tér, jótékonysági akciók és kulturális rendezvények helyszíne is.
A szombati ünnepi misét P. Barsi Balázs celebrálta, majd szentséges körmenetre került sor. Balázs atya prédikációjában arról beszélt, hogy amikor ennek a templomnak a fölszentelését ünnepeljük, egyben a templom búcsúnapját is ünnepeljük, azt amikor Szűz Mária testestől-lelkestől fölvétetett a mennybe. „Ha ez a két esemény csak minket érint, és nem az egész világon valaha élt, élő, és a világ utolsó napjáig születő embereket – akkor engem nem érdekel. Titeket se érdekeljen! Akkor ez csak egy vallásos ünnep, amely belefullad a rossz értelemben vett hétköznapokba. Az az Isten, akire csak néha gondolunk, nem létezik, mert Ő mindig gondol ránk.” Balázs atya szerint: a mai világban óriási romlás van, ezt tapasztaljuk, ugyanakkor ezzel egy hatalmas újjászületés kezdődhet, gyönyörű korszakba fognak beérni fiataljaink, ha kitartanak. Figyelembe kell venni a nemhívőket is. Sokan tagadják Istent, de ez nagyon erős viszony Istennel szemben, sokan annyira deszakralizáltak, hogy talán még káromkodásban sem hallották Isten nevét.
Balázs atya kitért arra, hogy az Atya Isten elhatározta, a Fiú Isten ember lesz, mert Isten nem tud mást szeretni, csak Istent, kiskutyát nem tud szeretni, csak kedvelni, a másik embert tudja szeretni, millió és millió embert gondolt el, de az ő fiában, hogy Máriából felveszi az emberi testünket, és nekünk odaadja Istenségét, ez volt a paradicsomi állapot. Mária méhében a fogantatás csodája az, hogy nem Józseffel történt, de vigyázzunk, mert mi nem léteztünk, és a biológiai folyamatában Isten minket teremtett.
A mise második részében a papság és hívek a Legméltóságosabb Oltáriszentséggel indultak el a templom körül a körmenetre. A vasárnapi ünnepi misét Őexc. Orosch János nagyszombati érsek tartotta. Prédikációjában kitért arra, hogy a nők sokszor kerülnek megalázó helyzetbe, sokan foglalkoznak mostanában azzal, hogy a nők milyen szerepeket vállalnak, hogy milyen a nők helyzete, csak azzal foglalkoznak egyre kevesebben, hogy mi lenne az igazi női szerep, az anyaságot egyre ritkábban mutatják meg.
A Szűz Anya az, aki igazi képet ad a nőről. A magyar helyeken Mária tisztelete mindenhol erős és meg is mutatkozik. Mária ájtatosságaink és imáink is bizonyítják Mária tiszteletünket, amely az iránta való szeretetről tanúskodik. Gútán a templom a legnagyobb bizonyítéka annak, hogy mennyire tisztelik Máriát. A II. vatikáni zsinat is megerősítette a Mária tiszteletet és szeretetet. Mária tiszteletünknek szentírási alapja van, amikor Jézus végrendelete arra kötelez minket, hogy gyermeki tisztelettel viseltessünk Szűz Mária iránt.
Az érsek arra is felhívta a hívek figyelmét, hogy amikor annyi káromkodás elhangzik, gondoljunk arra, hogy Szűz Máriát ez mennyire sérti. Mint mondta: otthon a családban is az az igazi Mária tisztelet, ha nem káromkodunk, minden szavunk legyen olyan tiszta, mint a Magnificat. Legyen a mai mise célja, hogy találjuk meg újra önmagunkat, és a keresztény-katolikus hovatartozásunkat.
Madarász Róbert az egyházi tanács tagjaként szólt az ünneplőkhöz, mint mondta a templom egy szent hely, a lélek menedéke, ahol Isten szeretetét érezzük. Az örökké valósághoz képest elenyésző ez a 300 év, amit ma ünneplünk. Nehéz elképzelni, hogy mi ihlette őseinket 300 évvel ezelőtt, hogy a mocsarak és folyó vizek világában templomot építsenek, mire gondolhattak mikor a Vág folyó csallóközi oldalára húzódva építkezésbe kezdtek.
Nehéz idők erős embereit látja, mikor a templomépítőkre gondol, és „a hála és a köszönet érzése tölti el a szívemet. Milyenek lehettek ők, talán olyanok, mint akik évszázadokkal később a Pitvarosra kitelepített utódaik, akik a reménytelenség és a kiszolgáltatottság legmélyebb bugyrait megtapasztalva idegen hazába szakadva, száz akadályt leküzdve legelőször mégiscsak templomot építettek és csak utána otthont.” Mint mondta, ha körülnéz a gútai Nagyboldogasszony Plébániatemplom padjaiban olyanokat lát a padban, akiknek fontos a hit, a remény és a szeretet. A templom jubileuma nem csak egy épület megáldásának ünnepe, hanem a mérhetetlen szereteté is, az ősöké és a kitartó és bátor, jövőt álmodó gútai családoké, lelkivezetőké, gyermekeké és az ezek után megszülető utódoké.
„Ez a templom a tükörképünk, éppen olyan, mint mi vagyunk, olyan, mint a gútai katolikus közösség, ha jól figyelünk, megleljük benne őseink imáit, félelmeit, gyengeségeit, vágyait, gyötrelmeit és hitét is.” – mondta Madarász.
A mise után a tájházban a Nagyboldogasszony Egyházi Iskolaközpont diákjainak kultúrműsorával és agapéval ért véget az ünnep. Péter atya az ünnepség végén az kérte a hívektől, hogy már most kezdjenek el készülni a négyzázadik évfordulóra, hogy akkor is méltóképpen lehessen majd ünnepelni.
Vadkerti Neszméri Csilla, dunataj.sk
