Javában tart a nyári vakáció, mely alatt a komáromi Marianum Egyházi Iskolaközpont területén és az ahhoz tartozó Szent Imre Kollégiumban több tucat kamasz élvezhet tartalmas és szórakoztató programokat, mert augusztus második és harmadik hetében ott valósul meg a Brenner János Ministránstábor. Miután a gyermekzsivaj engem is bevonzott a Király püspök utcai intézménybe, a szervezők egyike, Ilcsik Zoltán teológushallgató szívélyesen vezetett a táborvezetőhöz, Gál Adrián, nagymegyeri katolikus káplánhoz, akit június 22-én az itteni Szent András Bazilikában szenteltek pappá.
A pozsonyi szemináriumba járó magyar kispapok Felvidék-szerte bő két évtizede szerveznek magyar nyelvű nyári ministránstáborokat, amelyek a szlovák „miništránska fara” elnevezés alapján, „MINFA-táborként” indultak.
„Én ebből a szép munkából negyedik alkalommal veszem ki a részemet. Mivel tájainkon továbbra is nagyon kevés magyar pap szolgál, ekképp is próbáljuk rávezetni a fiúkat arra, hogy átgondolják: esetleg a későbbiekben a papi hivatást válasszák. Lehet, hogy a lelkük mélyén már szunnyadozik az Isten szolgálatához szükséges szikra, s éppen az egyhetes tartalmas együttlétünk során érlelődik meg bennük a gondolat, hogy majd kopogtassanak a papi szemináriumba. Akik pedig ezt nem teszik, remélhetőleg az őket itt érő pozitív hatások nyomán a jövőben nagyszerű édesapákká válnak” – mondta elöljáróban a nagymácsédi származású táborvezető, Gál Adrián.
Hozzátette: mivel a magyar ajkú táborozók már tizenéves, gyakorló ministránsok, ezért a ministrálás fortélyait többé-kevésbé ismerik, ám e táborban az ilyen jellegű tudásukat is elmélyíthetik.
„A felvidéki lelkiatyák a saját ministránsaikat szívesen küldik az őket összetartó közösségé kovácsoló táborunkba. A Pozsonyi, Nagyszombati, Nyitrai és Besztercebányai Főegyházmegyéből minden nyáron több törzstáborozót fogadunk, akik évről évre örömmel térnek vissza közénk. Az idén két turnust szerveztünk július 7-20. között: az e hetiben 22 tíz-tizenkét éves, a jövő hetiben pedig majd 15 legfeljebb tizenöt éves ministránssal foglalkozunk. Persze, az e hetinek is van 12 idősebb lakója, ők hajdani táborozók, akik már animátorként segítik a szervezők munkáját” – fejtette ki a táborvezető.
Ahogy megtudtam: a legtöbb táborozó a Nagyszombati és a Pozsonyi Főegyházmegyéből jött. Bár a püspöki támogatásoknak köszönhetően ez ingyenes tábor, de a gyerekekért a szombati szentmise után érkező szülőktől szívesen fogadnak el adományokat, amelyeket a további táboraik kiadásaira fordítanak. Majd leszögezte: valójában vándortáborról van szó, amelyet korábban mindig más településen szerveztek meg.
„Mivel azonban a Marianum Egyházi Iskolaközpont főépülete és területe a táborozásunkhoz nagyon jó feltételekkel, egyebek mellett a szálláshelyünkként szolgáló Szent Imre Kollégiummal, saját kápolnával, aulával, tornateremmel is, a város és környéke pedig sok kiaknázandó kulturális és sportolási lehetőséggel, látványossággal rendelkezik, ezért ide már másodízben tértünk vissza. A kosztot a közeli Eötvös Utcai Alapiskolából kapjuk, amely konyháján az éppen folyó napközis táborozás miatt úgyis főznek. Az is lehet, hogy a Marianum lesz az állandó táborhelyünk…” – egészítette ki az elmondottakat.
A továbbiakban kifejtette: a tábor sokrétű műsorát úgy állították össze, hogy azzal a gyerekek testi-lelki gyarapodását is szolgálják.
„Mivel naponta más-más felvidéki lelkiatya tart nekik szentmisét az iskolai kápolnában, így a Komáromban székelő Kiss Róbert püspöki helynökön kívül őket is személyesen megismerik. A közös városnéző túra és lubickolás után kedden este egy ügyes bűvész műsorát is élvezhették. A szerdai lelki napot pedig az elcsendesülés, elmélyülés időszakának szántuk, amely során egy általunk meghívott atya lelkigyakorlatokat végzett velük. Utána pedig egy dél-komáromi kiruccanás következett” – ecsetelte a részleteket.
Mint mondta: valamennyi táboruknak más-más témája van, az idei a 26 évesen meggyilkolt Boldog Brenner János ciszterci szerzetes, rábakethelyi káplán, az 1956-os forradalmat követő egyházüldözés vértanújának élete és munkássága, amiről a táborozás során több rövid előadást tartanak.
„Három évvel ezelőtt több kispappal együtt Brenner Jánosról neveztük el a polgári társulásunkat, s immár e ministránstábor is felvette a nevét. A táboraink során arányosan a lélek mellett a testet is gondozzuk, sokat sportolunk a tornateremben és a szabad ég alatt, hiszen az egészségóvó mozgással a felesleges energiájukat is leadhatják” – tette hozzá.
Kérdésemre, hogy a korábbi ministránstáborok résztvevői közül valaki választotta-e már a papi hivatást, ezt felelte: „E táborok résztvevője volt a tavaly pappá szentelt, somorjai Pammer Tamás, aki már a Pozsonyi Főegyházmegyében végzi szolgálatát”.
Távozásom előtt hangsúlyozta: „A fiataloknak a táborainkban szeretnénk megmutatni azt az utat, amelyen haladva boldogok lehetnek az életben. Igaz, hogy igyekszünk felkelteni a papi hivatás iránti vonzalmat, de közben azt is hangoztatjuk, hogy a felvidéki magyarságnak Isten-hívő, családjukat, közösségüket szerető és boldogulását segítő, jó apákra is szüksége van”.
Majd az egyik táborozó, az ipolysági Zachar Ákos, aki ősszel az ottani Fegyverneki Ferenc Közös Igazgatású Katolikus Iskola hetedikes tanulója lesz, szintén készségesen nyilatkozott portálunknak.
„Már a tavalyi komáromi ministránstáborban is voltam, és nagyon élveztem. Jó ez a társaság, amelyben több régi barátom is van, s az újakkal is szívesen ismerkedem. Az unokatestvéreimmel és három tavalyi táborozóval közös szobában vagyunk. A változatos programok is tetszenek, miközben most a tavalyinál nagyobb a szigor, de ez nem baj. Szükség szerint Ipolyságon, valamint a városhoz tartozó Tesmagon és Pereszlényben is már három éve ministrálok. Alig kilenc éves voltam, amikor anyu mondta, hogy próbáljam ki, hátha megtetszik, s úgy lett. Jóleső érzéssel tölt el engem az, hogy az atyáknak tudok segíteni a szentmisék során, amelyekre már kisgyermekként is rendszeresen jártam. Ezt a szolgálatot a jövőben folytatni szeretném, azt azonban még nem tudom, hogy a papi hivatást vagy más foglalkozást választok-e magamnak. Az biztos, hogy e táborba jövőre is szívesen visszatérnék!” – mondta el a 12 éves interjúalanyom.
Aztán a nagykürtösi 8 éves szlovák gimnázium harmadik osztályába készülő táborlakót, Rimóci Fülöpöt kaptam mikrofonvégre, aki a Nagykürtösi járásban található Apátújfaluból, Viktor öccsével együtt érkezett Komáromba.
„Már harmadszor jöttem a barátaim közé, e ministránstáborba. Annak az eddigi idei műsora is nagyon tetszett, mert itt a testünket és a lelkünket is építhetjük. Ahogy a mondás is tartja: ép testben ép lélek…! Sajnos, a falunkbeli srácok közül rendszeresen csak mi ketten szoktunk ministrálni, s néha az egyik barátom is besegít. A többi fiút ez nem érdekli, talán cikinek tartják. Voltak, akik e célból egyszer eljöttek a templomba, de aztán nem tértek vissza, pedig kéne az utánpótlás. Én később is szeretnék besegíteni a papunknak, akinek erre szüksége van” – nyilatkozta a törzstáborozó kamaszfiú.
Nagy-Miskó Ildikó, dunataj.sk
