Már a 19. században ismert népszokás volt Csallóköz több településén a pünkösdi sortáncjárás, mára már csak Gútán maradt fent, mint folklorizmus, vagyis hagyományőrzés. A Csemadok szervezésében május 19-én a Kikelet néptánccsoport tagjai Lakatos Áron és zenekarának kíséretében meglátogatták a város civil szervezeteit, a közéletben résztvevőket, az intézményeket, a reggeli esős időjárás után nagyon szép idő lett. Az összes helyszínen szeretettel és finomságokkal várták a táncosokat. A sortáncnak közösségépítő ereje is van, állomásonként sokan várják a szervezőkön kívül is a táncosokat, és mivel rengeteg gútai táncolta már, jó barátságok, kellemes emlékek fűződnek hozzá.
A Kárpát-medencében, ahogy Európa számos országában a pünkösdi szokásokban keverednek a keresztény és az ősi pogány, ókori elemek. A népszokásokban leginkább a termékenység, a nász ünnepe, és ezek szimbolikus megjelenítése van túlsúlyban. A pünkösd a Szentlélek eljövetelének ünnepe, húsvét utáni 50. nap. Gútán már a múltban és ma is a tavaszi időszak legnagyobb érdeklődést kiváltó eseménye a pünkösdi sortáncjárás és vámkerék állítás volt. A táncos fiatalok népviseletbe öltöznek, és végig táncolják a várost, a templomból indulva Alvég és Puruk városrészekbe is ellátogatnak. Kulturális szervezetek, intézmények, családok fogadják és vendégelik meg őket. Régen pünkösd szombatján állították fel a vámkereket, az idei vámkerék állításról a Dunatáj már beszámolt.
Az egyes állomásokon egy legény szól a jelenlévőkhöz, és engedélyt kér a táncra, a lányok és fiúk a vendéglátókat is megtáncoltatják. Idén 14 helyszínen, 13 pár táncolt.
A sortáncjárás története egészen a XIX. század második felére vezethető vissza. A századfordulón még négy-öt helyen állítottak vámkereket, a két világháború között azonban csak Alvégen és Purukban. A II. világháború alatt és a jogfosztottság éveiben a hagyomány „kiveszett”, a Csemadok helyi szervezetének megalakulásától, az 1950-es évektől hagyományőrzésként újra megtartják. Egyházi jellegét csak a rendszerváltást követően kapta vissza. A gútaipönkösdi sortáncjárás a Felvidéki Értéktárban is elfoglalta méltó helyét.
A táncosok meglátogatták a Kis-Duna Panziót is, ahol Viola Miklós, az otthon munkatársai és lakói fogadták a fiatalokat. A városházánál tartották meg már harmadik éve a mindenki sortáncát, ahol ismét sokan csatlakoztak a kezdeményezéshez, többek közt a város magyar iskolái és óvodái.
A Szeretlek Gúta polgári társulás tagjai Purukban a WakeUp Coffee&Bar és Miller’s Restaurant előtt várta a táncosokat, ahol a várakozást kisebb ünnepséggel kötötték össze. A fiatalok engedélyt kértek a táncra és Viola Miklós a szervezet elnöke is köszöntötte őket. „A mai napnak 3 alappillére van. Az első a Hit – valamikor az őseink az ünnep kapcsán úgy gondolták, hogy a Szentlélek eljövetelének napján végig táncolják a várost. A második az igyekezet, mert ha nem lett volna a gútai emberek igyekezete, vagy nem lennének a néptánctanárok, akkor ma nem volnánk itt, ezért köszönetet szeretnék mondani a Csemadok alapszervezetének, hogy évtizedeken keresztül oda teszi magát és segíti, hogy minden év pünkösd napján ilyen szépen tudjuk ünnepelni. A harmadik pillér azok mi vagyunk, a gútai közösség. Örömmel tölt el, hogy az emberekben ott van a kíváncsiság, a vágy, hogy igenis részesei szeretnének lenni a mai szép napnak. Ha ez a három alappillér megmarad, akkor fent tudjuk tartani ezt a szép néphagyományt még évtizedeken keresztül és ez a Szeretlek Gúta polgári társulásnak is fontos küldetése.” – mondta Viola Miklós a táncosoknak. A puruki állomás kisebb népünnepély volt, rengeteg ember volt kíváncsi nem csak a táncosokra, hanem a kísérő rendezvényekre is, a zenéről DJ. Szomi gondoskodott, a kultúrműsornak is nagy sikere volt:Varga Linda Bettina énekelt, Takács Cintia verset mondott, Kálmán Zsombor, Vadkerti Kincső és Polák Zsófia pedig mesét mondtak.
Eredetileg a pünkösdi sortáncjárás is kötődött a párválasztáshoz, gondoljunk arra, hogy csak hajadon lányok járhatták. A sortáncjárás történetét kutatva találtunk egy 1976-os gyűjtést, amelyek a Csemadok Központi Bizottsága Néprajzi Albizottságának tagjai gyűjtöttek. Ebben Füri Ernő ismertette a sortáncjárást, többek közt arra is kitért, honnét ered a neve, milyen táncokat jártak és milyen szokások kapcsolódtak még hozzá.
„A neve /sortáncjárás/ onnan származik, hogy a fiatalság felkeresi és felköszönti a falu vezető embereit. Pünkösdhétfőn, ebéd után, a korcsmában gyülekeznek a lányok és a legények. Néha három helyen is gyülekeznek. Egy csoportban legkevesebb nyolc pár táncolt. Cigány- vagy fúvószenére járták. A zene csárdással kezdte, közepes gyorsasággal, de aztán fokozódott a tempó. A csoportok párosával, egymás után állnak fel, egymás kisújját fogják. Rendes lépésekkel haladnak a zene ritmusára. Pár lépés után az első pár kezdi a forgást: a legény felemeli a jobb karját és alatta egyszer megforgatja a lányt. Utána mindjárt kezdi ezt a forgást a második, harmadik stb. pár.
Így haladnak állandóan forogva az első házhoz, ahol már várják őket, mert egy lovas küldönc előre bejelenti a sortáncosok érkezését. Ez a lovas küldönc egy feldíszített vőfélybotot tart a kezében. A háznál kis köszöntőt mond az első legény. Utána megkínálják őket borral. Az első legény zsebébe pénzt dugnak. Ezután az első pár legénye felkéri a háziasszonyt a legénynek a párja meg a házigazdát. Mindenki táncra perdül. Kétlépéses csárdást járnak, közben forognak is. Két-három percig tart ez a tánc. Utána megint sorba állnak és mennek a következő házhoz.”
Vadkerti Neszméri Csilla, dunataj.sk
