Alig ért fel a Komáromi Jókai Színház emeletére, az előcsarnokában rá várakozók, őt ünnepelni akarók tüstént meghallották és felismerték az öblös, férfias hangját, ami már régen zengte be Thália eme szentélyét. Szeretetteli ölelésekkel, baráti kézfogásokkal, pusziözönnel üdvözölték Ropog József színművészt, az intézmény örökös tagját, aki április 16-án töltötte be a 80. születésnapját. Talán egykor Ádámként vagy Bánk bánként még hatásosabb volt a belépője, de az biztos, hogy a derűs személyiségétől mindmáig elválaszthatatlan humorával mosolyt csalt valamennyi jelenlevő arcára.
Jött, önfeledten örömködött és a saját szájíze szerint, rögvest átírta a házi ünnepség hivatalos forgatókönyvét. Gál Tamás színházigazgató, Jászai Mari- és Deszka-díjas színművész ugyan megpróbálkozott Ropog József életművének méltatásával, főbb szerepeinek az ismertetésével főleg azért, hogy azt az ifjú kollégái is hallják. Mindebből azonban csak pár mondat hangzott el, mert a jubiláns szüntelen mókázásával meggátolta a folytatást, inkább bulizni akart a több nemzedéket képviselő kollégákkal. Emiatt a direktor is lazábbra vette a figurát, s a kitörő össznépi kacajban már csak annyit jegyzett meg: „Emlékszem, ilyen vidám hangulatban volt részem kezdőként az idősebb színészek között…“.
Majd a párjával, Erzsikével stílusosan az Erzsébet-szigeten élő „szigeti veszedelemhez“ hosszabb ideig szólhatott Skronka Tibor színművész. Persze, a komolykodás neki sem engedtetett meg, ezért inkább a színházi bemutatók utáni, akár hajnalokig tartó, közös dalolással végződő banzájokat idézte fel, kijelentve: „Bizony, akkoriban vidám, harsány társasági életet éltünk, s a szabadidőnkben is kerestük egymás társaságát, jóbarátok voltunk!“.
Nagy szeretettel emlékezett vissza a már égi társulathoz szegődött Holocsy Istvánra és Németh Istvánra, azaz „Nyemkóra“ is, akikkel a szigetben együtt főzték az ízletes bográcsgulyást, lecsót, miközben jobbnál jobb nyelvoldó nedűket kortyolgattak. „Te mindig önzetlen, odaadó jóbarát voltál, akitől sok jót, derűs órákat kaptunk. Neked most azt kívánom, hogy mindezt százszorosan viszonozza neked a sors!“.
Utána Fabó Tibor színművész a jubilánst akképp köszöntötte volna fel, hogy az ő szülőfaluja, Szádalmás krónikájából idézett volna érdekes részleteket. De ezt is elmosta a spontán poénözön, amely közepette üde színfolt volt a több társulati tagból alakult alkalmi kórus dalos köszöntője, ami az ünnepeltben is nagy tetszést váltott ki.
Ugyancsak őszintén örült a Gál Tamás által kitöltött, torokkaparó „ropogovicának“ és a kapott csillagszórós tortának, mutatós emléktárgynak, színpompás virágcsokroknak is, amelyeket a vele közel húsz éve élő Erzsikéje gondjaira bízott.
Az azt követő eszem-iszom, közös fotózkodás és nosztalgiázás során a Ma7.sk azon kérdésére is válaszolt, hogy mostanában hogyan telnek a napjai, és mit üzen az olvasóinknak: „A párommal, aki színházi öltöztetőnő, már egész évben a természethez közel, az Erzsébet-szigeten élünk. Hála a Jóistennek, az egészségem még elég jól szolgál, a humorérzékem sem hagyott cserben, de egyre feledékenyebb vagyok. Korábban Erzsikével együtt sokat kertészkedtünk, és a barátokkal szívesen horgásztunk is. Elég volt a munkából, a kedvenc szigetemen már csak pihengetek, élvezem a madárcsicsergést, amíg ez megadatik nekem. Az olvasóknak pedig azt üzenem, hogy rendszeresen járjanak színházba, nézzék meg az ifjabb kollégák produkcióit, éltessék sokáig a Komáromi Jókai Színházat! Jó csapat ez, engem is milyen szépen megünnepeltek, köszönet érte!“.
Nagy-Miskó Ildikó, ma7.sk