A Magyar Szövetség Komáromi Helyi Szervezete április 11-én, a Felvidékről kitelepített magyarok emléknapjának előestéjén mécsesgyújtással egybekötött, szűkkörű megemlékezést tartott Komáromban, a Meghurcoltak emlékművénél. Az eseményen Andruskó Imre, az MSZ Országos Elnökségének tagja, illetve Nyitra megyei és komáromi önkormányzati képviselője, valamint Iván Tamás, e párt helyi elnöke idézte fel a hazai magyarok kitelepítésének részleteit. Közreműködött Naňo Nimród, a Selye János Gimnázium diákja.
Előbb Andruskó Imre, majd Iván Tamás üdvözölte a kitelepített honfitársainkra közösen emlékezőket, azután áttekintést nyújtottak a hajdani megdöbbentő tényekről, legfontosabb vonatkozó dátumokról. Hangsúlyozva: nem engedhető meg az, hogy szó nélkül elmenjünk a nemzetrészünket ért sérelmek és fájó emlékek mellett.
Ahogy elhangzott: a második világháború után az újjáalakult Csehszlovákiában az 1945. április 5-i kassai kormányprogram a magyarokat és a németeket kollektívan tette felelőssé az ország „felbomlasztásáért”. Ennek eredményeképpen a Beneš-dekrétumok lehetővé tették a német és magyar nemzetiségű polgárok közmunkaszolgálatra való besorozását az ország teljes területén. Sokakat megfosztottak állampolgárságuktól, 1945-46 telén mintegy 40 ezer felvidéki magyart deportáltak fűtetlen marhavagonokban a csehországi Szudéta-vidékre.
Az 1945 júniusi potsdami konferenciáról is szóltak, amelyen a nagyhatalmak nem engedélyezték a magyarság egyoldalú kitelepítését, csak a lakosságcserét.
„Elindult a reszlovakizáció, amely során 423 ezer megfélemlített, fenyegetett magyar adta be kérvényét, és a hatóságok 327 ezret nyilvánítottak közülük szlováknak. Ők voltak a csehszlovák államban azok a szlovákok, akiket az évszázadok alatt a magyar nyomás hatására elmagyarosítottak. A gyakorlatban jól tudjuk, hogy nem erről volt szó, hanem a felvidéki magyarok elnyomásáról és megfélemlítéséről” – hallhattuk.
Hozzátéve: aki ennek ellenállt, arra a lakosságcsere várt. A csehszlovák kormány végül 1947. április 12-én megkezdte a nem „reszlovakizálódott” magyar nemzetiségűek deportálását Magyarországra. A kitelepítésekre és áttelepülésekre 1947 júliusa és 1948 nyara között került sor, amikor mintegy 110 ezer magyar nemzetiségűt kényszerítettek otthona elhagyására és ezzel szemben, nagyjából 73 ezer szlovák hagyta el Magyarországot.
„Ami 77 éve a népünkkel történt, az borzasztó. Ez egy olyan trauma, amelyben majdnem minden családban élő történet található a családi legendáriumban. Ezáltal fájó, szomorú, hiszen ezrek sorsának alakulására hatott ki, családok sérelmeit dédelgeti a szomorú és tragikus emlékezés. Az egyik legkiszolgáltatottabb helyzet, amelybe ember kerülhet, és nem tud az önkényes hatalom ellen semmit tenni. A megbélyegződés tragikus, és mind a mai napig félelmet kelt a megaláztatás, mind a mai napig az identitás része a megtört lélek, és a kisebbrendűséget csak a biztos együttérző, összmagyar néplélek ölelése oldja” – mutatott rá a borzalmakra és máig ható következményeire Iván Tamás.
Nyomatékosította: „Nem felejtünk, emlékezünk, és belekapaszkodunk egymásba, a közösségünkbe, ahol értjük és megértjük egymást. Ezzel együtt velünk van az emlékezés, hogy tartozunk valahova. Ne feledjük, együtt bármire képesek vagyunk, de külön-külön gyengék!”.
Egyúttal az érdeklődőket meghívta április 17-én 17,30 órára a helyi Csemadok-székházba, a Kisszelmenc-Nagyszelmenc, Az utolsó szögesdrót lebontásának története Európában című beszélgetésre és könyvbemutatóra, „mert összenő, ami összetartozik”.
A két beszéd között Naňo Nimród gimnazista Soóky László 1965-ös árvizet is felidéző írását tolmácsolta. Andruskó Imre az elhangzottakhoz hozzátette: „Ugyan 1965-ben sok ember otthonát, vagyonát mosta el a vízár, de utána a szülőföldjükön maradhattak, és újjáépíthették a házukat. Két évtizeddel korábban azonban sokkal rosszabb, reménytelenebb helyzetben voltak a kitelepített felvidéki magyarok…”. Portálunknak megemlítette, hogy jövőre már nagyszabású, hosszabb műsorral párosuló megemlékezést terveznek.
Az esemény záróakkordjaként a jelenlevők mécseseket gyújtottak az emlékmű talapzatánál, és közösen elénekelték a Himnuszt, ekképp a járókelők figyelmét is ráirányítva a Felvidékről kitelepített magyarok emléknapjára. Tudvalevő, hogy a magyar Országgyűlés 2012. december 3-án ellenszavazat nélkül nyilvánította emléknappá április 12-ét, a magyar lakosság Felvidékről való kitelepítésének kezdőnapját.
Nagy-Miskó Ildikó, musza.sk
