A Petőfi Zenei Díj idei Életműdíjasa a Kossuth Rádió Nagyok című műsorában több személyes történetet megosztott pályafutásáról és magánéletéről. A Kossuth-díjas előadóművész, dalszerző édesapjáról, pályaválasztásáról, valamint a szakmai díjakhoz fűződő viszonyáról is beszélt.
A szöveg felől érkezett a zenei életbe, és máig kitartó szenvedéllyel fordítja, illetve tartja életben a blues- és a rockzene mestereinek – többek között Bob Dylan, Jim Morrison, Allen Ginsberg és a Rolling Stones – életművét, továbbá adja át a magyar- és világirodalom legcsodálatosabb költőinek üzenetét. Földes László „Hobo” páratlanul gazdag, több generációt inspiráló életművet hozott létre. 2024 első hazai könnyűzenei televíziós díjátadóján művészetét ünnepelték: az idei év Petőfi Zenei Díj Életműdíjával ismerték el. Az eseményhez kapcsolódva a Kossuth Rádió zenés portréműsorában, a Nagyokban adott interjút.
„Ahonnan én jöttem, onnan nem jött senki. A szüleim a ’30-as évek végén illegális kommunisták voltak – nem ’45 után lettek kommunisták. Hittek abban, hogy a Szovjetunió a szegény emberek kilazított mennyországa. Az apám partizán volt, le is lőtték, és megmentett egy csomó embert. A forradalmat – ő nevezte így – bizonyos értelemben fontosabbnak tartotta, mint a családját. Az édesapja az első világháborúban volt hősi halott. Nem olyan családban nőtt fel, hogy megtanulta volna az apaságot. Nem ment neki velem a dolog, nem tudott betörni, és nem is ért rá, hogy foglalkozzon vele, mert vezető elvtárs lett. Éveket töltött Sztálinvárosban, ha néha hazajött, és megpróbált engem nevelni, az nem jött össze” – emlékezett vissza gyermekéveire Földes László a Kossuth Rádió vendégeként. Az előadóművész hozzátette, az iskolai magatartása rossz volt, a „szocialista pedagógia csődjének” tekintették.
Felnőtt életét tanárként kezdte meg, zenész karrierjéig nem volt egyenes az út. Bár dalszövegeket írt olyan neves együtteseknek, mint a Sirius, a P. Mobil vagy a Keksz, saját zenekart csak később alapított. A Lepkék, virágok négy koncertet élt meg, majd jött az általa „szerelemzenekarnak” nevezetett Hobo Blues Band.
„1976-ban elmentem külföldre, és Zágrábban élőben megnéztem a Rolling Stonest. Akkor már 31 éves voltam, iskolában tanítottam. Hazajöttem, zenekart alapítottam, az első koncert bejött. El kellett döntenem, hogy tanár leszek vagy ripacs. Utóbbi győzött, és attól fogva játszottam, mint amatőr, de ma is az vagyok” – szögezte le Hobo.
A beszélgetés során az előadó magánéletére is kitért. Mesélt családjáról, lányairól és feleségéről, akit máig szerelmének tart. A kitüntetésekhez, szakmai díjakhoz kapcsolódó érzéseire is fény derült – Földes László élete egyik legmeghatározóbb elismerését is felidézte.
„2009-ben a néhai Gorkij fasorból, a Városligeti fasorból jöttem ki kocsival, és a piros lámpánál megálltam, mielőtt a Hősök tere felé bekanyarodtam volna a Dózsa György útra. Odajött hozzám egy koldus. A Csavargók tízparancsolata könyvemben van egy ilyen parancsolat, hogy »Minden városban adj pénzt egy koldusnak«. Fölmarkoltam némi aprópénzt, de visszaadta. Azt hittem, hogy kevesellte, de ehelyett a szemembe nézett, és azt mondta: »Annyi mindent kaptam tőled a zenékkel meg a versekkel, hogy ezt már nem fogadhatom el.« Ennél följebb nincsen” – összegezte az élményt a Petőfi Zenei Díj idei Életműdíjasa.
Újdonságairól is mesélt: piliscsabai szomszédjának, a Jászai Mari-díjas iparművésznek, színházi látvány-, díszlet- és jelmeztervezőnek, Rátkai Erzsébetnek 40 macskája van – ez inspirálta legújabb, 15 dalos lemezét. Az előadó a korongon DJ Hobóként tűnik fel, és elöljáróban annyit árult el, Leonyid Brezsnyev, a boogie-woogie, a twist és a KISZ is megjelenik szövegeiben.
A teljes interjú elérhető a Kossuth Rádió Médiaklikk-oldalán.
A Petőfi Zenei Díj – Életmű Gála – HOBO teljes műsora újranézhető a Médaklikken.
dunamsz.hu
