Nehéz elhinni, hogy már 4 év eltelt mióta a Selye János Gimnázium diákjai tanáraik kíséretében utoljára átkeltek a La Manche csatornán, hogy meglátogathassák annak az országnak a kiemelt látványosságait, nevezetesen Angliát, melynek nyelvét hosszú évek óta tanulják. Sok diáknak élete vágya teljesült a 9 napos tanulmányi kirándulás megvalósulásával. Iskolánk hagyományainak szerves része a messzi Szigetország meglátogatása immár több mint 18 éve. Rangja és jelentősége van az angliai tanulmányiutaknak az iskola életében, az oktatás egy fontos eleme. Büszkék vagyunk arra, hogy az elmúlt évek során minden résztvevő diák pozitívumokat tud felsorakoztatni, amikor a véleményüket kérdezzük a tapasztalataikról. Anyanyelvi közegben tudatosul bennük, hogy már jól „bírják” az angol nyelvet, megértik a háziak akcentusát. S persze rengeteg élménnyel feltöltődve térnek haza bejárva 5000 km-t, ami néha nagy kihívásnak tűnt. Viszont a hosszú „buszozásnak” is megvolt a varázsa, a közös élmények összekovácsolták diákjainkat, teljesen új barátságok szövődtek, s az sem elhanyagolható, hogy végre közvetlenül bepillanthattak Anglia kultúrájába. Reméljük, majd érettségi vizsgákon felidéződnek az emlékek a baloldali közlekedés eredetéről, tipikus sorházairól, s nem utolsósorban a híres-neves „fish&chips” ízeiről.
A tanulmányi út azonban nem ott kezdődik, amikor a diákok beülnek a buszba. Hogy a gyakorlatban mindezt sikerüljön megvalósítani, ahhoz egyéves precíz önfeláldozó szervezőmunkára van szükség, amit angol tanáraink évről-évre felvállalnak, s partnerünkkel, Kallós Gyopár győri idegenvezetővel megvalósítanak. A lehetőség hagyománnyátétele és töretlen sikere az iskola életében köszönhető az igényesség nevében megszervezett programoknak, valamint igazgatónk, Andruskó Imre támogatásának. Az út küldetése kiszakadni az iskola falai közül, kikapcsolódni, de mégis bővíteni az ismereteket és átélni azt a történelmi gazdagságot, amit Anglia nyújthat, a maga etnikai sokszínűségével.
Augusztus 25-én reggel, amikor is reggel 5 órakor 50 diákkal és 4 tanárral (Farkas Enikő, Szász Boglárka, Szabó Erika és Tóth Éva) elindulta busz a hosszú útra, mindenkiben tudatosult, hogy ez már a valóság, tényleg megyünk. Egyszeriben kézzelfogható volt az izgalom a levegőben, miközben a szülők próbálták gyermekeik utolsó pillantását elkapni. Tudtuk, hogy hosszú útra számíthatunk, míg elérjük első szálláshelyünket a német-francia-luxemburgi hármashatár közelében, de még Franciaországban, Thionville-ben.
Másnap korareggel ugyan fáradtan, de annál nagyobb lelkesedéssel indultunk Calais-ba, ahol már elérhető közelségbe került Dover híres fehér-sziklás partszakasza, melyről diákjainknak már oly sokszor meséltünk. A La Manche csatornánaz odafelé úton komppal keltünk át, s azonnal indultunk is tovább első angliai állomásunk felé, Anglia délkeleti régiójában található Canterburybe. Amint beléptünk a canterburyi katedrálisba, elvarázsolt nagyságával. Nem véletlenül az ország leglátogatottabb helyei közé tartozik, naponta legalább háromszor tartanak benne istentiszteletet. Mielőtt tovább indultunk volna londoni szálláshelyünkre, ahol 5 éjszakát töltöttünk, volt még idő egy kis városnézésre, s persze elkezdtük gasztronómiai kalandozásainkat is.
Szerencsére az időjárás kegyes volt hozzánk, a csípős reggelek után napsütés fogadott minket a legtöbb napon. Mondhatom, hogy a háromnapos londoni városnézés a tanulmányi kirándulás fénypontja volt, azonnal megjött a hangulat: ez kihagyhatatlan, s közvetlen utána a kérdés mikor jövünk újra vissza. Ez sem véletlen, hiszen a brit metropolisz az ötödik helyen áll a világ leglátogatottabb városai között, évente 20 millió turista érkezik Londonba a világ minden tájáról. Diákjaink elmondhatják, hogy most már ők is közéjük tartoznak.
Irodalmat kedvelő tanulóink örültek, mert első londoni napunkat a Globe Színházban kezdtük, mely William Shakespeare drámaíró és társulatának köszönhette népszerűségét. Aztán sorban jöttek az érdekesebbnélérdekesebb helyszínek, mint a Natural History Museum. Lehetetlen volt minden zugát bejárni, de a legérdekesebb részeit, mint földrengés-imitáció, Darwin központ, dinoszauruszok, s még sorolhatnám, sikerült megnéznünk. Természetesen nem maradhattak ki London történelmi és ikonikus látványosságai, mint a Tower és Tower Bridge, Big Ben és a Parlament, Szent Pál székesegyház, Whitehall, Downing Street, HorseGuards, Trafalgar Square és Buckinghampalota. Magától értetődően nem hagyhattuk ki, hogy ne szálljunk fel a világ egyik legmagasabb konzolos óriáskerekének, a London Eye-nak a kapszuláira. Legmagasabb pontjáról, 135 méter magasból csodálhattuk meg London kihagyhatatlan látképét, amely állandóan változik. A történelmi épületek mellett gombamód nőnek ki a felhőkarcolók a Cityben. Diákjaink a Temze folyón tett hajós séta folyamán közelebbről is megismerkedhettek a legmeghatározóbbakkal, melyek elsősorban alakjukkal és magaságukkal hívják fel magukra a figyelmet, mint például a Shard, Cheesegrater, Gherkin, Walkie-Talkie, s még sorolhatnám.
Mielőtt elhagytuk volna Nagy-Britannia fővárosát, hogy folytassuk a vidéki Anglia felfedezését, be kellett szereznünk némi ajándékot és szuvenírt, s ennél jobb helyet, mint a híres bevásárló utcák, az Oxford és Regent Strreet, nem találhattunk volna. Mivel az utolsó találkozónk, és egyben búcsúhelyszínünk Londontól a Piccadilly körtéren volt, diákjaink ízelítőt kaptak London szórakoztató és bevásárló negyedének esti nyüzsgéséből. Nehéz is volt elindulni, miközben az ún. „buskerek”, mutatványosok előadták legújabb műsorukat. De hát várt minket az ősi egyetemi város Cambridge, ódon, többszázéves épületeivel, ugyanakkor fiatalos lendülettel, köszönhetően a több mint 22 000 egyetemistának, akik szeptember végén megtöltik élettel a város 31 kollégiumát. A kollégiumokat nem akármilyen perspektívából csodálhattuk meg. A Cam folyón csónakázva meghallgathattuk a csónakmester, ún. „punter”, beszámolóját a látványosságok történetéről. A nap végén ellátogattunk a King´s College kápolnájába, s elállt a lélegzetünk, amikor felnéztünk a világ legnagyobb legyező boltozatával rendelkező gótikus angol építészeti csodára.Mielőtt elhagytuk volna a „ködös Albiont”,az angol tengerpart gyöngyszeme, Brighton felé vettük az irányt. Viszont az időjárás úgy döntött, kis ízelítőt ad esősebb arcából, így miközben bejártuk a The Lanes szűk bevásárló utcáit, valamint gyors pillantást vetettünk a Royal Pavilionindiai stílusú épületeire, cipő nem maradt szárazon. Szerencsére a British Airways i360 nevű kilátótorony menedéket nyújtott a nyirkos-hideg időben. A világ legmagasabb mozgó kilátójának high-tech kapszula liftje 162 méter magasba „röpített” minket, s élvezhettük a 360 fokos panoráma kilátást az angol riviérára még az esős idő ellenére is. Aztán nem maradt más hátra, mint búcsút inteni Angliának és visszatérni a kontinensre ezúttal a Csalagúttal. Így folytattuk az élmények halmozását, mivel átkelni a világ leghosszabb tenger alatti alagútján kivétel nélkül új élmény volt minden diákunknak. Sajnos a kedvezőtlen időjárás miatt utolsó úticélunk, Brüsszel látogatása elmaradt, de így is életre szóló pillanatokat gyűjthettek össze tanulóink a 9 nap alatt.
Nehéz szavakba önteni mindazt, amit láttunk és megtapasztaltunk, hiszen sem a képek, sem a szavak nem adják át azt az élményt és hangulatot, amiben részünk volt. Pont emiatt szervezzük újra és újra tanulmányi kirándulásainkat, hogy minél több diákunk részesévé válhasson. Viszont a legnagyobb hozatala a „kint” töltött időnek, hogy diákjaink a tankönyvben tanultakat oldottabb formában, távol az iskolától, valós szituációkban alkalmazhatták. Nem volt hiánya a merészségnek és magabiztosságnak. Mi tanárok büszkék lehetünk tanítványainkra, mert kulturáltan viselkedtek, érdeklődőek és nyitottak voltak a látnivalókra, egyáltalán az ismeretek elmélyítésére. Saját bőrükön megtapasztalhatták, hogy az idegen nyelvek ismerete összehozzák az embereket, szélesítik a perspektívát a világban, s egyenes út a világpolgárrá válásban.
Büszkén kijelenthetjük, hogy Anglia meglátogatása immár két évtizede szerepel diákjaink bakancslistáján.
Tóth Éva, angoltanár
