HAZA HÍR-MIX Összefogva, bizakodóan nézve a jövőbe, a túlerő ma is legyőzhető…

Összefogva, bizakodóan nézve a jövőbe, a túlerő ma is legyőzhető…

700
hirdetés

„Hunyadi János sosem a saját érdekeit, előnyeit nézte, inkább a saját vagyonából is támogatta a nemzet hadseregét” – hangzott el a mai politikusok által is megszívlelendő üzenet dr. Kőrösi Mária egyetemi docens, a Széchenyi Társaság elnökségi tagjának előadásában, melyet a koszorúzással egybekötött, Hunyadiak kora című megemlékezésen tartott. A Felvidéki Értékőrzők és a Kárpátia Sport Polgári Társulás rendezvényére július 23-án este, a Nándorfehérvári diadal 567. évfordulójának másnapján került sor. Azon a házigazdákon kívül dr. Viola Miklós, a Szövetség Nyitra megyei képviselője és parlamenti képviselőjelöltje, valamint Oláh Kálmán Pro Urbe-díjas, túlparti pedagógus is mondott beszédet.

hirdetés

Míg szombaton Magyarország-szerte óránként szóltak a harangok a „Törökverő”  Hunyadi János és dicső serege emlékére, az egykori  jeles államférfi két évvel ezelőtt felavatott komáromi szobránál megvalósult esemény is harangzúgással vette kezdetét. Majd a szervezők nevében Mihacs Szilvia üdvözölte a közösen emlékezőket, köztük dr. Kőrösi Mária egyetemi docenst, a Széchenyi Társaság elnökségi tagját, továbbá a túlparti, baráti Endresz Csoport Egyesület elnökét, Arlett Tamást és Oláh Kálmán Pro Urbe-díjas pedagógus-versmondót, illetve Keszegh Béla helyi polgármestert, valamint a Szövetség pártot képviselő Zink Vass Nóra országos titkárt, Becse Norbert járási elnököt és dr. Viola Miklós, Nyitra megyei képviselőt, parlamenti képviselőjelöltet, illetve Gubík Lászlót, a felvidéki Esterházy Akadémia alapító igazgatóját.

Utána Beke Vince helyi magánvállalkozó kapott szót, akinek a Határőr utcai telkén, két évvel ezelőtt, Hunyadi János halálának 565. évfordulója alkalmából leplezték le a Turi Török Tibor keszthelyi szobrászművész által adományozott mellszobrát. Hangot adott amiatt érzett felháborodásának, hogy az egyik szlovák párt Kossuth Lajos hajdani szlovák tudására utalva, a volt jeles magyar államférfi képét felhasználva, szlovák iskolába való beíratásra buzdította a magyar szülőket. „Mi azzal, hogy szobrokat avatunk, mécseseket rakunk le, utat mutatunk az utódainknak, hogy tudják, merre kell menni, s az egész világgal tudassuk: a magyarság volt, van és lesz is“ – szögezte le. Hozzátette: bár nehéz helyzetben van a felvidéki magyarság, de nem szabad feledni, hogy a Kárpát-medence a magyaroké…

Pallag György mérnök, a két említett társulás elnöke is szólt a résztvevőkhöz. Ismételten köszönetet mondott a külhoni magyarság sorsát szívén viselő Turi Török Tibor ajándékáért, amely közel két éve a Nándorfehérvári diadalra is emlékezteti a Határőr utcán áthaladó járókelőket. Nem titkolta: a műemlékvédők politizálni próbálták és megnehezítették a szoborállítási szándékukat, de összefogással sikerrel jártak, így most van hol közösen emlékezni „a magyar történelem egyik nagy pozitívumára, amiről nem szabad elfeledkezni a sok negatívum mellett”. Csodának nevezte  az 1456 július 22-én bekövetkezett diadalt, amikor a mindössze pár ezer fős magyar sereg, Hunyadi János vezetésével, mindmáig nehezen érthető módon győzött a 150-200 ezer fős török túlerő felett.

Dr. Kőrösi Mária egyetemi docens előadásában több neves tollforgató írásaiból vett idézetekkel méltatta az erdélyi vajda, majd magyar kormányzó, Hunyadi János jellemét és élete nagy célját, hogy Magyarország területét mentesítsék a török veszedelemtől.

„Hunyadi János esetében nem a tisztség volt az első helyen, hanem az, amit azáltal tenni tudott… A szétzilált hazában vissza akarta állítani a törvényességet” — hangsúlyozta, arra is emlékeztetve, hogy ő sosem a saját érdekeit, előnyeit nézte, sőt, inkább a saját vagyonából is támogatta a nemzet hadseregét. „Kevés magyar család rendelkezett annyi kiválósággal, mint a Hunyadiak” – jelentette ki. Közülük Hunyadi János egyik fia, a későbbi igazságos Mátyás király születésének 580. évfordulója pedig február 23-án emlékeztünk. Az előadó szerint azért fontos több évszázad elteltével is felidézni a múltbeli történéseket, nagy tetteket, mert azokból tanulhatunk, hiszen a történelem más formában és módon, de ismétli önmagát.

Majd Oláh Kálmán az egykor Magyarországon tevékenykedő, itáliai humanista történetíró, Antonio Bonfini A magyar történelem tizedei című művéből idézett, a magyar történelem legnagyobb sikerének nevezve a Nándorfehérvári diadalt. Hozzátette: bizony, azok is voltak — vannak, s a pozitívumokról sem szabad megfeledkeznünk. Berzsenyi Dániel A magyarokhoz című versének tolmácsolásával is emelte az esemény nívóját.

Viola Miklós doktor, a Szövetség párt Nyitra megyei képviselője és parlamenti képviselőjelöltje is nagy szeretettel köszöntött mindenkit, s köszönetet mondott mindenkinek, aki „tett azért, hogy ma itt állhatunk Hunyadi János szobra előtt”.

Emlékeztetett: 1456-ban, amikor 2. Mehmed, az a török szultán, aki három évvel korábban elfoglalta Konstantinápoly városát, s ezzel megsemmisítette a keleti kereszténység fővárosát, elindult Európa meghódítására, senki sem feltételezte volna azt, hogy a világ legerősebb hadseregének élén ezt a szultánt bárkinek is sikerülhet feltartóztatnia. Úrrá lett a félelem, a fiatal V. László elmenekült az országból és vele menekültek azok a magyar főurak, akiknek volt hadserege, és akiknek az ország védelme lett volna a feladata.

„Egyetlen magyar főúr volt, aki nem a várába menekült, hanem a tettek mezejére sietett. Hunyadi János sem hitt valószínűleg a győzelemben, de azt tudta, hogy hol a helye. Az ország kapujában, azokon a falakon, ahol meg kell védeni a magyar hazát” — fogalmazott.

Rámutatott: ez a mi feladatunk ma is: „Nekünk nem fegyverrel a kezünkben, a várfalon kell helyt állnunk, hanem csupán egy választási csatában. Ahol nem az életünk forog kockán, de a jövőnk, szülőföldünk jövője biztosan. A mai korban nem tűzzel, vassal igázzák le pátriánkat, az ő fegyverük az asszimiláció, a beolvasztás, a nemzetváltás elősegítése. Ez egy olyan iga, amibe közösségünknek egy tetemes része önként hajtja bele a fejét. Ezért fontos, hogy ütőképes parlamenti jelenlétünk révén megfordítsuk ezt a baljós irányt. Megállítsuk a fogyást, a gazdasági leszakadást, és erőt öntsünk közösségünkbe, hogy az merjen magyar maradni és magyar jövőt álmodni magának a Felvidéken. Különösen itt, a Felvidék szívében, a hős komáromi várvédők örököseiként”.

Úgy véli, hogy ha Hunyadinak sikerült a szinte lehetetlen, nekünk is sikerülhet: „Emeljük fel hát a fejünket, és nézzünk bizakodóan a jövőbe! Szeptember 30-án pedig legyünk ott mindnyájan a várfalakon!” – sarkallt az őszi választási részvételre. Közben a hiányérzetét sem rejtette véka alá: „Ez a nap nem csupán a magyar történelem szerencsenapja, de Európáé is. Amiről a magyart mostanság a demokráciából és morálból szívesen kioktatató, dölyfös Nyugat hajlamos megfeledkezni. Páriaként kezelve a magyart, visszatartva a jogos jussát. Magyarország és Kelet-Európa csaknem belepusztult a törökök ellen vívott kegyetlen háborúba. Nyugat Európa mára elfelejtette azokat a hősöket, akik értük áldozták az életüket”.

Mint mondta: az utódok által sosem feledhető Hunyadi Jánost és a többi hősünk áldozata, s nekünk is olyan kitartóan, bátran és elszántan harcolni, ahogy azt ők tették annak idején. „A mi harcunk épp most zajlik. A tét most is a jövőnk. A különbség annyi, hogy ezt a jövőt mi nem a vérükkel írjuk, hanem a töltőtoll kék tintájával a választófülkében. Valóban mi alakítjuk a sorsunkat? Ha igaz, hogy alakíthatjuk, akkor itt az idő szebb, jobb útra terelni”.

A magvas gondolatok után, a Kerecsen együttes dallamaira koszorúztak a jelenlevők, akik méltó záróakkordként, közösen elénekelték a Himnuszt. Nemzettudaterősítő dalokkal közreműködött Bátorkeszi ifjú pacsirtája, Nátek Eszter. Miközben többen emlékfotókat, szelfiket készítettek a Hunyadi-szobornál, megfogalmazódott az igény: ezentúl ugyanott, minden július 22. táján legyenek hasonló, szívmelengető megemlékezések…

Nagy-Miskó Ildikó, dunataj.sk

hirdetés