Együtt, közösen, a jövő felé fordulva – e jelmondat jegyében, a tavalyi hagyományteremtő esemény sikerén felbuzdulva, június 4-én négy órától a komáromi Klapka téren másodszor ropta az összetartozás táncát rengeteg óvodás, diák és néptánccsoporttag. Lelkesen hirdetve: a nemzeti sorstragédiánk keserveit, sérelmeit nem cipelhetjük béklyóként. Ahelyett inkább e méltó emlékezés által felemelő, közösségépítő formára váltják a veszteséget. Egészséges, öntudatos nemzetként, erős közösségként ugyanis csak akkor van lehetőségünk egy boldog jövőképre, ha nem a begyógyítatlan sebek feltépésére, hanem a hagyományaink, kultúránk ápolására fordítjuk figyelmünket.
Az Összetartozás Táncának tavalyi kezdeményezője Jókai Andrea ötletgazda, a Szövetség párt dunamocsi önkormányzati képviselője, Zink Vass Nóra, a Szövetség Megyercsi Helyi Szervezetének elnöke és Korpás Éva, háromszoros Harmónia- és kétszeres Fonogram-díjas, valamint Külhoni Magyarságért Díjjal kitüntetett népdalénekes volt. Ők a médián át arra sarkallták az óvodásokat, alapiskolásokat és az őket oktató-irányító pedagógusokat, hogy a magyarlakta vidékeken polgári táncok bemutatásával tegyék emlékezetessé a Nemzeti Összetartozás Napját. Hozzáfűzve: aki teheti, az az Összetartozás Táncát június 4-én 16 órától a kezdeményezés központi eseményén, vagyis a komáromi Klapka téren ropja, a többiek pedig ugyanakkor más helyszíneken csatlakozzanak a szebb magyar jövő és közösségünk építésének dalos-táncos formájához. Hozzájuk és a Szövetség párthoz a Szlovákiai Magyar Pedagógusok Szövetsége (SZMPSZ) és a Szőttes Kamara Néptáncegyüttes is szívesen társult.
Balogh Csaba (Magyarország pozsonyi nagykövetsége) Lomnici Zoltánnal (Emberi Méltóság Tanácsa)
Miután a felhívásuk Kárpát-medence-szerte meghallgatásra talált, tavaly június 4-én délután közel negyven oktatási-nevelési intézmény és tánccsoport képviseletében mintegy ezren, többen népviseletben ropták az összetartozás táncát az Összetartozás Városában.
Korpás Éva és zenekara, valamint a gyermekkórusa közreműködésével megmutatták, hogy együtt egy összetartó közösséget alkotunk. Több mint száz csoportosulás pedig másutt csatlakozott az összmagyar felhíváshoz. Hangsúlyozva: a trianoni gyalázat következtében elszenvedett sérelmeink, veszteségeink ellenére újult erővel kell építünk a magyar közösséget, erényeinket erősítve, fejlődve, tanulva a mulasztásokból. Az eseményről videó-felvétel is készült.
Akik pedig a központi rendezvény helyett ugyanakkor a saját településükön perdültek táncra, az arról szintén készített felvételeket folyamatosan elküldhették a www.osszatartozastanca.sk weboldalra. A fokozatosan a népi kultúránk részévé váló, közösen bemutatott polgári társastáncok (A pozsonyi sétatéren, Háromlábú görbe szék, Hogy a csibe, hogy?) felelevenítésével hagyományt teremtettek, az esemény pedig ma megismétlődött. Az össztánchoz immár a kárpátaljai, a horvátországi és a vajdasági magyarok is csatlakoztak. Az összetartozás érzésének táplálása ugyanis egy jó lehetőség arra, hogy lélekben, szellemben megerősödjünk, s gyarapodjunk a szülőföldünkön.
A mai eseményen először Viola Miklós doktor, a Szövetség Nyitra megyei képviselője és parlamenti képviselőjelöltje szólt a sokadalomhoz, amelyet a csapadékos időjárás sem tarthatott távol. Elmondta: a nemzeti összetartozás napja az újabban meghonosodó üzenete kapcsán a gyász mellett egy új reményt is felcsillantott számunkra.
Ezen felvilágosítás, egyfajta népnevelés, magvait gyermekeink lelkébe is be kell ágyazni. A családban, az iskolában és a maihoz hasonló közösségi rendezvényeken. A nemzeti összetartozás napját 2010-ben iktatták törvénybe a magyar Országgyűlésben, amiért köszönet illeti az Összetartozás Városa, Komárom déli részének polgármesterét, dr. Molnár Attilát is, aki tevékenyen vette ki részét abból, hogy június negyedikét immár nemzeti emléknapként ünnepelhetjük” – fogalmazott.
Úgy véli: a nemzeti összetartozás napja fontos üzenetet hordoz a fiatal generáció számára is. „ Lehetőséget ad arra, hogy a kultúrán keresztül megismerjék a történelmünket, a múlt dicső és szomorú mozzanatait. Ezáltal jobban megértsék a jelenlegi helyzetüket, és megismerjék a nemzeti identitásunk kikezdésére irányuló veszélyeket is. De ezekre a bajokra a legjobb gyógyír az, ha bebizonyítjuk magunknak és az egész világnak, hogy vagyunk, élünk, és élni, megmaradni akarunk. Hogy képesek vagyunk összefogni. Egyként mozdulni” – fejtette ki.
A rengeteg, csillogó szemű gyermek, ifjú láttán Viola doktor azt is büszkén nyugtázta, hogy
Utána Forró Krisztián országos pártelnöknek, a kezdeményezés fővédnökének beszéde következett. Szeretettel köszöntötte a jelenlevőket „az erődök és a vizek városában, amely arany betűkkel írta be magát a magyar történelem lapjaira”. Egyúttal a szervezőknek is köszönetet mondott a munkájukért.
– fogalmazott.
Emlékeztetett: Trianon előtt és azóta is számtalanszor próbálták megtörni közösségünket, de mi itt vagyunk, és itt is leszünk. „Mert mi itthon vagyunk, és azt szeretnénk, ha gyermekeink és unokáink is itthon érezhetnék magukat a szülőföldjükön”. Hiszi és vallja, hogy „az összetartozás táncába bekapcsolódó több ezer gyermek példát mutathat mindannyiunknak: az összetartozás erő, a széthúzás gyengeség”.
Külön köszöntötte azokat, akik Kárpátalján csatlakoznak az összetartozás táncához.
„Mi, itt a Felvidéken, ahol béke van, jól tudjuk, a magyarság összetartozását az Ukrajnában dúló háború is próbára teszi. Az elmúlt év mutatta meg legjobban, bajban ismerszik meg a barát, bajban ismerszik meg a testvér. Ahogy sok millió magyar szerte a Kárpát-medencében és a világban, úgy itt a Felvidéken is, kitártuk a kapukat a bajbajutottak előtt. Az élet igazolja az év minden napján, hogy a magyar összetartozás nem üres szó, nagyon is valóságos segítség, amely, ha kell, a háború elől biztonságot jelentő otthonra, határon átnyúló segítségre váltható. Csak remélni tudjuk, mire jövőre ugyanitt találkozunk, már elhallgattak a fegyverek, és nyugodtabb szívvel gondolhatunk kárpátaljai testvéreinkre” – hangzott el.
Végül arra sarkallt, hogy el ne feledhetjük el az összetartozás napjának üzenetét: együtt vagyunk erősek! Megemlítette azt is, hogy szeptember 30-án nagy próbatétel vár a felvidéki magyarokra: a választásokon vissza kell szereznünk a beleszólást saját sorsunk irányításába.
