Azt, hogy városunk útjai nem a legjobbak (rendkívül finoman fogalmazva) már kezdem
megszokni, hiszen nincsen ugye pénz semmire sem. Viszont nem tudom megérteni, hogy miért kell a járdán is az életünket félteni. A gödrök, alakuló kráterek, repedések, dimbek-dombok potenciális életveszélyt jelenthetnek a nem eléggé odafigyelőknek, idősebbeknek vagy a gyerkőcöknek. Ma sem kellett messzire mennem a lakásunktól, hogy felmenjem bennem a pumpa. Kis keresztlányomat kocsikázva elindultam a Wigwamtól a Hajós irányába. Harminc méter után egy akkora kráter volt előttünk, hogyha nem tolom elég körültekintően akár fel is borult volna a kocsi. Kiváncsi volnák, hogy az illetékesek feltérképezték-e már ezeket a helyeket, vagy megvárják amíg tovább romlik a helyzet és ha máshonnan nem, majd az újságokból megtudják, hogy ki és hol törte ki a nyakát.
J.I.
dunataj.sk
