Élénk színek, vakító fények, tomboló hangulat, tömör elegancia, karneváli forgatag, minden, ami ahhoz kell, hogy remekül érezd magad. Immár az évben másodjára került megrendezésre a komáromi Selye János Gimnázium aulájában a várva várt gimibál, ezúttal a farsang alkalmából február 16-án, csütörtökön.
Itt még a legmániákusabb könyvmoly, a legelvetemültebb fizikarajongó, a legkockább matekos is új életre pezsdül, legalább pár órára. Elengedhetik magukat, felszabadulhatnak, és élvezhetik a vad lendületet (jele: p). A félév viszontagságai, a sok tanulás és a megfeszített munka után igazi felüdülést jelent a gimibál. A farsang más szempontból is felszabadító erejű lehet. Ilyenkor az álarcok mögé bújva előtörhet énünk rejtett tartaléka, kötetlenebbül ismerhetjük meg egymást.
Egy igazi bál egyik fénypontja a tombola! Nincs vízforralód? Nyerhetsz egyet! Egy fitness belépőre vágysz? Vagy inkább pizzautalványt szeretnél? Most a tiéd lehet! Csak egy kis szerencse kell hozzá.
„Soha nem volt még ilyen jó a DJ” – hallom az egyik lánytól, és igazat kell neki adnom. És a fények játéka! Elbűvölő, akár egy világvárosi diszkó, a táncba feledkező testek hullámzása, a fények és árnyak játéka, a színek fénycsíkjai varázsvilággá változtatták a termet, mintha egy film résztvevői lettünk volna, vagy egy színházi jelenet szereplői. Volt, aki felvett diszkrét álarcot is, hogy ez a karneváli meseszerűség még tovább fokozódjon.
Minden résztvevő kapott egy fánkot (köszönet érte!), tanácsos volt azonnal elfogyasztani, mert ez a farsangi finomság nagyon kelendő volt.
Azt mondják, életünk legszebb, legemlékezetesebb időszakát, amelyről majd gyermekeinknek fogunk mesélni, javarészt a gimnáziumi éveink teszik ki. Az ilyen eseményeknek hála, mint a gimibálok, enyhül az állandó hajtás és stressz érzete bennünk, végre el tudjuk engedni magunkat, új embereket ismerhetünk meg, szórakozhatunk, kibulizhatjuk magunkat, és azt hiszem, a legfontosabb, hogy felejthetetlen élményeket szerezhetünk.
Köszönettel tartozunk az iskola vezetőségének, a DÖK-nek, és mindenkinek, aki részt vett az iskolabál megszervezésében és biztosította a jó hangulatot. Köszönet illeti azokat is, akik tomboladíjakat ajánlottak fel, illetve a tanárokat, akik felügyeltek.
Csak egy kritikus megjegyzést csíptem el: „De szívesen táncoltam volna az igazgató úrral!” Reméljük a legközelebbi diákbálon ez a vágy is teljesül.
Csehy Flóra I.C
