Markovics János immár 5. danos karatemester, Dél-Szlovákiában Ő az első (Kyokushin stílusban), egyben a Szlovák Shinkyokushin Karate Szövetség elnöke, a Seishin Karate Klub megálmodója, vezetője és menedzsere egyben. 2022-ben kerek jubileumhoz érkezett, három évtizede hódol a harcművészeteknek, és a Kyokushin Karaténak, ezalatt nemzedékeket vezetett be kedvenc sportága világába. Az évforduló kapcsán kérdeztük a mestert az eltelt évekről.
Shihan Markovics János 5.dan – mit jelent ez számodra?
Mindent, és semmit. De jól hangzik (mondja mosolygósan a mester).
Kifejtenéd bővebben kérlek?
Természetesen. Mindent mert az 5.dan mesterfokozat feltette a koronát az elmúlt 30 évre, és ez már egy elég komoly rang a karatés berkekben is. Semmit mert ugyan az a kíváncsiság van bennem, mint amikor elkezdtem a karatét. Ugyan azzal az alázattal képes vagyok beállni a sorba és tanulni a mai napig, ilyen szintem az 5.dan nem jelent semmit.
Mikor kezdtél harcművészetekkel foglalkozni?
1992 szeptemberében kezdtem el járni Kobudora, ami egy régi harcművészeti stílus és fegyverekkel tanít meg bennünket harcolni. Majd ezt váltotta fel a Kyokushin karate 1993. szeptembere volt amikor először léptem be a magyarországi Komáromban a dojóba, amit Sensei Bodó Zoltán mester, mesterem vezet a mai napig. Sokan voltunk, emlékszem, 40-50 lelkes tanítvány a Petőfi Általános Iskolában. Akkor akinek már zöld vagy barna öve volt a mesteren kívül, Istenként tekintettünk rá. Nem is volt sok belőle. Elkezdtük járni a karate útját, több mint húszan a kezdő csoportban.
Milyenek voltak az edzések?
Kőkemény edzések voltak, testet lelket formálók. Az akaraterőnket gyémánt keménységűre edzettük, ami jó szolgálatot tesz a mai napig. Nagyon jó csapatunk volt, imádtam edzésre járni, mindig sokat nevettünk amíg elsétáltunk az edzésre és vissza, ami kétszer négy kilométer volt. Ugyanis vissza is kellett sétálni, ami néha nehezen ment… (nem részletezem miért, de lehet sejteni). Visszagondolva jól esett, akkor annyira nem. De soha nem gondoltam arra, hogy feladom.
Honnan jött az ötlet, hogy saját klubot nyiss?
Az egyik edzés elején, amíg várakoztunk Bodó mesterre, többen beszélgettek, hogy ők is akarnak saját klubot nyitni. Én ott álltam fehér övesen, és megszületett bennem is egy döntés, hogy márpedig nekem is lesz saját klubom. A sors iróniája, hogy volt közülük, akit később én vizsgáztattam le zöld övre.
Mikor indultak az edzések a saját klubodban?
Az első edzést 1998 február 26.-án, mesterem engedélyével tartottam meg Keszegfalván. Úgy húszan jöttek el, majd feltornáztuk a létszámot 40 főre, aminek a fele gyerek volt.
Hogy zajlottak a vizsgák? – ugyanis ha jól tudom te nem vizsgáztathattál.
Igen, így van. Mesterem Bodó Zoltán vizsgáztatott. Együtt vizsgáztam a tanítványaimmal, ők 10.kyu-ra, én pedig 5.kyu-ra (második sárga övre). És ez így ment jó darabig, amíg el nem értem az 1.dan övfokozatot, ami 2002-ben Pécsett a nemzetközi edzőtáborban sikerült.
Mit jelentett számodra a fekete öv (1.dan) megszerzése?
Hát ez minden karatéka álma, aki elkezd karatézni úgy gondolom. Bennem soha nem merült fel kérdésként, hogy fekete öves leszek. Inkább csak idő kérdése volt. Ekkor már két helyen tartottam edzéseket, és Shihan Furkó Kálmán azt mondta, most már külön ország vagytok (mármint Szlovákia), te is vizsgáztathatsz. Ugyanis tagja lettünk az Európai Karateszervezetnek, és a Világszervezetnek is. Ezután így is lett, viszont a vizsgára mindig meghívtam mesteremet, Bodó Zoltánt.
Ha jól tudom ekkor indult az ekecsi klub is?!
Igen, 2002. június 1.-én szombaton tartottunk egy bemutatót gyereknap alkalmából Ekecsen, és rögtön felkértek bennünket, hogy tartsunk edzéseket. Következő héten el is indult a klub, és azóta is folyamatosan működik.
Branch-Chief-rang (területi vezető)
A 2005-ös nemzetközi edzőtáborban sikerült levizsgáznom a 2.dan övfokozatra. Ez az év három okból is különös volt. Megkaptam a Branch-Chief-rangot amit a Shihan javasolt. A nagyobbik fiam Ádám elkezdett karatézni 4,5 évesen (jelenleg 1.danos). És első alkalommal hívtam meg Szlovákiába Shihan Stefanovics Józsefet (akkor még Sensei) oktatni. Egy életre szóló barátság vette kezdetét, és rátaláltam a másik mesteremre is, akitől szintén rengeteget tanultam (tanulok).
Európa-kupa Dunaszerdahelyen
A második közös edzőtábor 2007-ig váratott magára, de utána már folyamatos volt a tanulás. Az év decemberében megrendeztük az első házi versenyünket, ami később nyílt szlovák bajnoksággá, sőt 2011-re Európa-kupává nőte ki magát. Dunaszerdahelyen rendeztük meg, és már 4 aranyérmet gyűjtött a klub. Közben 2009-től elkezdtük megrendezni a Sosai Oyama Emlékversenyt, ami 10 éven keresztül ment Ekecsen Polák László polgármester úr támogatásával.
A 2010-es év több okból is különleges, ha jól tudom
Az első, hogy a Nyári Nemzetközi táborba levizsgáztam 3.dan mesterfokozatra. Az övvizsgára már sok tanácsot kaptam mindkét mesteremtől, és jól is sikerült mind a technikai, mind a küzdelmi rész, ami akkor 50×1,5 perces küzdelmet takart. Nagyon kemény volt a technikai és a küzdelmi rész is. Az 50. küzdelmemet https://www.youtube.com/watch?v=tX-BnyeVOOI is Stefivel küzdöttem, ami nagyon lélekemelő volt, és azóta is az, akárhányszor visszanézem (köszönöm). A második mert a klub létszáma elérte a 100 főt, és ezzel megadatott, hogy megéljek a hobbimból, amibe olyan sok időt és energiát fektettem (18 év). És ekkor szeptemberben nyitottuk meg a dunaszerdahelyi klubot, ami azóta is működik, és sok tagja van folyamatosan.
Hogy teltek az ezt következő évek?
Ezután nagyon aktív időszak következett. Hétközben napi két-három edzést tartottam különböző helyszíneken, hétvégén pedig versenyen voltunk, versenyt szerveztünk edzőtáborban vagy továbbképzésen voltunk. Rengeteget mentünk, tanultunk, képeztük magunkat a klub edzőivel együtt. A 2013-as utánpótlás Európa-bajnokságon a romániai Nagyváradon Bajcsi Adrián 2. helyen végzett az ifi kategóriában, Hupian Krisztina pedig a 3. helyen az U22-es kategóriában. Ezzel megtört a jég, és új lehetőséget nyitott az elkövetkező generáció számára. Ezt követte Kovács Kata Zsófia: 2015-ban az U16-os kategóriában a 2. helyen végzett (épp minap tartottuk az V. emlékversenyét, mert Zsófi sajnos 2016-ban elment. Emlékét örökké őrizzük). Közben 2016-ban sikeres vizsgát tett Hupian Krisztina 1.danra, így ő lett az első fekete öves tanítványom.
Sikeres Dan vizsgák
A VI. súlycsoportos világbajnokságra, amit 2017-ben Kazahsztánban, Asztanában rendeztek, sikerült mesteremmel, Bodó Zoltánnal, és klubtársammal, barátommal, Wágner Vilmossal felkészülni a 4.dan övfokozatra. A sors iróniája, hogy a másik mesteremmel, Stefivel együtt utaztunk ki, ugyanis ő is vizsgázott 5.danra. A vizsgát mind a négyen sikeresen teljesítettük. Ezzel úgy gondolom egy új fejezet kezdődött mindannyiunk életében.
Két éremmel is gazdagodtatok az Európa bajnokságon
A Wroclawi utánpótlás Európa-bajnokságon Cserepes Zoltán a 2. helyen végzett, és Hupian Kristína a Nemzetközi táborban külön dicsérettel megszerezte a 2.dan övfokozatot. Majd a 2019-es utánpótlás Európa-bajnokságon Ádám fiam is fel tudott állni a dobogó 3. fokára, megszerezve ezzel a klub 6. Európa-bajnoki érmét.
Hogy hatot a klubra a COVID járvány?
A 2020-as év érdekesen alakult, ugyanis ami jött a COVID címszó alatt, arra senki sem számított. De ezt is megoldottuk, mint minden mást az előző években! Átálltunk ONLINE oktatásra. Eleinte furcsa volt (első három hónap). Viszont amikor másodszor zártak be bennünket már profin csináltuk. Ha ez nincs akkor lehet a klub is megszűnt volna, így viszont meg tudtuk tartani a tagság 80%-át.
Ha jól tudom COVID járvány ellenére sikeresen fel tudtatok készülni a Dan vizsgákra
A 2021-es év volt a csúcs a klub életében. Sajnos, ezt megelőzte egy váratlan esemény, Shihan Furkó Kálmán 8.danos mester temetése, amin részt vettek a klub edzői. Majd innét együtt mentünk a nemzetközi edzőtáborba, Mártaházára, ahol többen is vizsgáztak fekete övre. Mindenkinek sikerült előrébb lépnie egy övfokozatot: Cserepes Zoltán 1.kyu (utolsó tanuló fokozat), Markovics Ádám 1.dan, Trenčík Nikolas 1.dan és Hupian Krisztina 3.danra tett sikeres övvizsgát. Ez új lendületet adott a klubnak.
A karate szeretete az élet szeretete
A 2022-es évben lassan visszaállt a régi rend, és elkezdtem készülni az 5.danos övvizsgámra. Igaz, ezt tettem már előtte is, ugyanis hét éve minden reggel egy órát (a koronavírus alatt kettő-hármat) gyakoroltam, s végrehajtom a testébresztő programomat, amit Sensei Fris Ferenctől tanultam, és gyakorlom a mai napig (+kata edzés). Ugyanis így értettem meg, hogy a karate miért életforma. A karate szeretete az élet szeretete csak erősödött bennem az elmúlt években, és ez nem lesz másképp az elkövetkező harmincban sem.
Szlogen és köszönet
EGYSÉG – ERŐ – KITARTÁS a klubunk szlogenje, ez a három szó elmond mindent. EGYSÉGben lenni az éggel ez a legfontosabb, és harmóniában a környezetünkkel, a megnyilvánult és a nem megnyilvánult világgal. ERŐ, hogy legyen erőnk szembe nézni a nehézségekkel, KITARTÁS, hogy ne adjuk fel akkor sem, amikor mindenki más már feladná.
Sok mester volt az utadon az alatt a 30 év alatt?
Hát igen, a teljesség igénye nélkül köszönöm szépen mindenkinek, akik az elmúlt 30 évben részesei volt az utamnak: Első sorban örök mesteremnek, akinél a Kyokushint az utamat kezdtem, Bodó Zoltánnak akivel a mai napig kiváló a kapcsolatunk. Majd barátomnak, mesteremnek Stefanovics Józsefnek aki egy új korszakot indított el a klub életében 2007-től. Barátomnak Búzás Gábornak, akivel együtt utaztunk és vizsgáztunk Lengyelországban. Shihan Furkó Kálmánnak, aki támogatott az utamon (Isten nyugtasa), és Fris Ferencnek, akitől az utóbbi időben a legtöbbet tanultam.
Köszönet még barátoknak, mestereknek, akiktől szintén sokat tanultam:
Csizmadia Zsoltnak, Bogdán Olivérnek, Schwarcz Róbertnek, Polacsek Zoltánnak, Váczi Zoltánnak, Tóth Tibornak, Bence Tóninak, Szilágyi Istvánnak, Agócs Tibornak, Kálóczi Józsefnek, Harris Wallmennek, Marius Ilasnak, Valeri Dimitrovnak, Shinichi Sotodaténak, és Kassai Lajosnak tényleg a teljesség igénye nélkül.
Köszönöm a klub edzőinek Hupian Kristínának (aki a legtöbb munkát végzi), Markovics Ádámnak, és Trenčík Nikolasnak, Cserepes Zoltánnak, Vígh Larának kitartó munkájukat, és volt edzőknek Szabó Bálintnak, Bíró Mihálynak, Bíró Balázsnak, Kocsis Lászlónak, Bödők Lórántnak, Csente Zsoltnak.
Mit üzennél a jövő karatékáinak?
„Az övfokozat soha nem lehet egy végleges cél, csak egy köztes állomás az utamon” – mondja Markovics János
És aki úgy dönt, hogy saját klubot szeretne, mint neked van, neki mit üzensz?
„Csak akkor csináld, ha szereted az embereket, a gyerekeket, és van benned annyi alázat, hogy állandóan megújulj. Ez egy szolgálat, és TE vagy a tanítványokért nem ők vannak érted.”
Markovics János klubjának a Seishin Karate Klubnak eddigi Európa-bajnoki érmesei:
Lencse Angelika: 3. (2003, Bulgária, U18 lányok)
Bajcsi Adrián: 2. (2013, Nagyvárad, U16 fiúk)
Hupian Krisztina 3.dan: 3. (2013, Nagyvárad, U22)
Kovács Kata Zsófia: 2. (2015, Tarnowskie Góry U16)
Cserepes Zoltán: 2. (2017, Wroclaw U18)
Markovics Ádám 1.dan: 3. (2019 Prága U18)
Megyünk tovább………
