A Szlovákiai Civil Becsületrend Polgári Társulás május 7-én nyolcadik alkalommal adta át a Szlovákiai Civil Becsületrend-díjat a komáromi Kultúrpalota dísztermében. A kuratórium ez alkalommal Simek Viktor, zoboralji pedagógus-festőművész-karnagyot, a Magyar Kultúra Lovagját tartotta méltónak az elismerésre.
A helyi Gaudium Vegyes Kar és Hangszeres Együttes, az egyik tavalyi díjazott, Stirber Lajos karnagy vezényletével, valamint Naňo Nimród gimnazista az L. Burda Zsuzsanna által Simek Viktornak írt vers tolmácsolásával az eseményhez méltó hangulatot teremtett. Majd Klemen Terézia, a polgári társulás alapító elnöke üdvözölte a résztvevőket, köztük a kuratóriumuk jelen levő tagjait, és szólt a társulás Erénnyel és példával jelmondat jegyében végzett tevékenységéről. Elárulta, hogy idén több jelölést kaptak, akik valamennyien megérdemelték volna a Szlovákiai Civil Becsületrend-díjat. Közülük hosszas véleménycsere után választották ki a sokrétű zoboralji értékteremtőt, Simek Viktort.
Klemen Terézia, a polgári társulás alapító elnöke üdvözölte a résztvevőket…
Majd Keszegh Béla, Komárom polgármestere kiemelte e díj jelentőségét, amely e zűrzavaros világban a valós értékeket teremtőkre fókuszál.
A díjazottról elmondta, hogy olyan életút áll mögötte, amellyel megmutatta, hogyan lehet hatékonyan szolgálni a magyar közösséget.
Hangsúlyozta: a szórványban, így Zoboralján is nagyobb kihívást jelent helyt állni, mint a javarészt magyarlakta tájakon. A 80. életévén túl még mindig aktív alkotó mindig ragaszkodott az őseink által ránk hagyott értékekhez, s ezért is büszkék lehetünk rá. Végül egy személyes vonatkozású megjegyzése is volt: ő egykor az édesapjával, id. Keszegh Bélával együtt szerzett karmesteri engedélyt.
Azután a díjazott volt zoboralji karnagy- és tanártársa, Dunajszky Géza laudációját az egyik kuratóriumi tag, Hulkó Gábor, a Szlovák Műszaki Egyetem professzora olvasta fel, s a méltatást diafilm-vetítés és egy Simek Viktor által vezényelt kórusmű elhangzása színesítette.
– vallja dr. Simek Viktor, rajztanár és karnagy, Zoboralja szülöttje. Életrajzában magáról a következőket írja: „Kántor-tanító családjában születtem 1941. október 28-án, Zsérén. A harmónium színte naponta szólt a szülői házban. Mivel a kántori lakás az iskola közelében volt, már gyermekkoromban hallottam a diákok énekét, mely jól hallatszott az iskola udvarán. Népdal szólt az utcán, a mezőn és a réten. Dalolt a fiatal és idősebb egyaránt. A zoboralji néphagyományok: népszokások és a népdal kötötte össze a falusiakat. Községünkben még az 50-es években is a népviseletet volt az öltözék. Apám a zene tanítás mellett templomban egyházi énekkart vezetett, alkalomadtán kultúrműsorokat biztosított, évente legalább egy színjátékot tanított be.
Gyermekkorom óta rajzoltam, festettem. De a kedvelt témákkal csak később kezdtem foglalkozni, amikor rajzszakos pedagógus lettem. Hatással volt rám a szülőfalum népi építkezése: a zsúpfedeles házikók, közös udvarok, gémes- és kerekeskutak, zoboralja templomai és más érdekes épületei. Inspirált a gyönyörű helyi népviselet, majd később a Zoboralja többi településének népi öltözéke. A múlt század utolsó évtizedeiben ugyan felváltotta a divatos öltözék, de azt a hagyományőrző csoportok és a népdalkörök tagjai mindmáig magukra öltik. Elődeink hagyatékát meg kell óvni az utódaink számára. Ez a felbecsülhetetlen érték nem merülhet feledésbe. A népviselet kimeríthetetlen forrás lett az alkotómunkámban“.
A laudációból azt is megtudtuk, hogy 1959-ben az aranyosmaróti pedagógiai iskolán tanult, majd 1968-ban a nyitrai Pedagógiai Karon végzett természetrajz és mezőgazdasági termelés szakirányt. 1975-ben művészeti oktatás szakot végzett, illetve Pozsonyban karmesteri engedélyt szerzett. A tanítói oklevél megszerzése után Ipolyszalkán, Köbölkúton majd Nagykéren tanított. 1971-ben Gímesre került, majd 1990 óta a nyugdíjba vonulásig (2003) az iskola magyar tagozatáért felelős igazgatóhelyettese volt. Művészi tevékenysége szerteágazó. Nyolc éven át a Nyitrai Pedagógiai Főiskola Zenei Tanszékén karvezetést és vezénylést tanított. A magyar énekkar karnagya volt.
Ahogy elhangzott: 1963 óta néhány éneklő csoport és énekkar alapítója és karnagya. Oktató és nevelő tevékenységének jelentősebb állomásai: Nagykér, Gímes, Kolon, Csitár és Zsére. Több időt szentel a népdalok és az egyházi énekek feldolgozásának. 2012-ben jelent meg A templom dala című kórusgyűjteménye.
A zoboralji népdalok csodálatos világán keresztül jutott el e táj népviseletének tanulmányozásához és művészi ábrázolásához. Alkotásai között találunk több olajfestményt, akvarellt, pasztellt, valamint néhány temperát és több rajzot. Kedvenc stílusirányzata pedig az impresszionizmus.
2007-ben jelent meg a Zoboralji színek könyve, a Zoboraja népviselete című könyvét pedig 2013-ban mutatták be, s e könyv szlovák változatát 2014-ben készítette el. Zoboralji népviseletek anyagából gyermekeknek alkotta a három Kifestő című kiadványt (2014, 2016, 2018). Száraz Pál költő gyermekeknek írt kiadványait is illusztrálta, s a Tarka lepke című leporellóval a díjátadó több résztvevőjét megajándékozta. Eddig három hanghordozója látott napvilágot. Az A csitári hegyek alatt és az A csitári hegytetőn című CD-k Csitár és környéke népdalait ismertetik. A Csitári Menyecskekórus Szeretet áradjon köztünk… című 3. CD-je pedig egyházi énekeket tartalmaz.
1976 óta több kiállításon vett részt Szlovákiában, Magyar-, Cseh- és Németországban. Az énekkari mozgalomban elért eredményekért, valamint a határon túli magyar kulturális örökség megőrzéséért több elismerést kapott. 2002-ben Budapesten a Magyar Kultúra Napján a Magyar Kultúra Lovagja megtisztelő címben részesült. 2014-ben Simek Viktornak a Magyar Kereszténydemokrata Szövetség Országos Elnöksége a magyar oktatásügyben és kultúrában végzett sok évtizedes kiemelkedő és áldozatos tevékenységéért Életműdíjat adományozott. 2021-ben nem sokkal a 80. születésnapja előtt kapta meg a rangos Kallós Zoltán Külhoni Magyarságért Díjat. A Szlovákiai Civil Becsületrend kuratóriuma ezekhez az elismerésekhez csatlakozott azzal, hogy az idei Civil Becsületrend-díjat neki ítélte oda, mert „az életművében az értékmentés és az értékteremtés olyan szinten jelenik meg, amely nem csak szlovákiai viszonylatban, hanem az egész Kárpát-medencében élő nemzetek viszonylatában is kiemelkedő és példa-értékű“.
Bár már nyolc X-szel a vállán, de rendületlenül dolgozik, s próbálja meg átmenteni a jövő számára mindazt a népművészeti kincset, amelyet a Zoboralján sokan a mai napig féltve őriznek. Íme, egy részlet a mottójából:
“Hazánkat és népünket csak akkor szerethetjük igazán, ha jól ismerjük múltját és ennek fontos részét, a néphagyományt. Szülőföldem, Zoboralja megragadó tája, színpompás népviselete nem merülhet feledésbe“.
Nagy-Miskó Ildikó, ma7.sk
