Gimnazista koromban, amikor leszálltam a gútai buszról, sokszor siettem a Szent Rozália templomba, ahol Oláh Sanyi barátomat helyettesítve kísértem az öreg harmóniumon a szentmisét. Rendszeresen ott találkoztam MUDr. Baštrnák Ferenc sebésszel, aki az operációs nap kezdetét imádkozással kezdte. Hitének köszönhetőenaz akkori politikai elit sokáig nem is nevezte ki főorvossá. Erre csak azután került sor, amikor nemzetközi hírűvé vált az az operációs eljárása, amely reformnak számított az európai vastagbélrák műtéti gyógyításában. Kiszucai és csicsói szülők gyermekeként 1936-ban Gútán született, ott nevelkedett és élvezte a sokgyermekes család népszerűségét. Édesapja, aki jegyzőnek érkezett az első Csehszlovák Köztársaság megalakulása után a Kis-Duna-parti mezővárosba, büszke volt szlovákságára, de gyermekeit magyar iskolába íratta, mert számára szent volt az anyanyelv. A gyerekek többsége pedig a háború után, egyetemi diplomát szerzett.
A fiatal sebész nagynevű főorvosok irányítása alatt kezdett el praktizálni. Így közelről, Dr. Rékay Károly irányítása alatt ismerkedett meg a speciális operációs módszerekkel. Anyai ágú kap csolatait kihasználva, eljutott Amerikába, ahol ér- és sfinkter (végbél) rekonstrukciós műtéti megoldásokat tanulmányozhatott, illetve kidolgozta az alacsony fekvésű vastagbéldaganatok operáció eljárását. Baštrnák Ferenc sebészfőorvosként olyan pedagógusnak számított, aki tudását nem megőrizni, hanem tovább adni, terjeszteni akarta. Neki köszönhetően a komáromi kórház sebészetéről terjedtek el operáció módszerei a környező államokban is. Hatalmas csalódást okozott számára, amikor a kórház leépítését szorgalmazó Kráľ Katalin „lefejezte” az intézménynek hírnevet adó főorvosokat, hiszen barátaival, dr. Viola Pállal, dr. Drobán Ivánnal, dr. Líška Milannal, dr. Kollárik Borisszal, dr. Gaulider Jozeffel és a többiekkel máról-holnapra el kellett hagyniuk a kórházat. És Kráľ tette azt az MKP (akkori) Nyitra megyei vezetésének teljes jóváhagyásával.
Mindezt talán azért, mert akkoriban sorstársai közül többen is a magyar párt megtisztulásáért és elismertségéért küzdöttek. Nyugdíjba vonulása után még praktizált és a közéletben is tevékenykedett, majd mozgásszervi problémái miatt a komáromi városi panzió lakója lett.
Két fia orvosi diplomát szerzett, közülük Ferenc – édesapja nyomdokait követve – sebész lett.
Emlékét őrzi családja, hálás betegei és a felvidéki magyarság.
–morovič–
DUNATÁJ HETILAP 14/2021
