A komáromi városi önkormányzat múlt hét keddi rendkívüli ülése után úgy tűnik, az utolsó akadályok is elgördültek az új stadion engedélyeztetésének útjából
Aki később kapcsolódott be a komáromi önkormányzat ülésének közvetítésébe, és nem ismerte a napirendet, azt hihette hogy itt egy nagy kazánház, vagy hőerőmű építéséről folyik a vita, és nem pedig egy sportlétesítményről. A felszólalók többsége csak erre a témára fókuszált, és nem arra, hogy már elfogadták egy nemzetközi jelentőségű sportlétesítmény kialakítását a város javára. Meg kell emelnünk a kalapot a tervezők azon profizmusa előtt, akik ennyi dilettáns megnyilvánulást is hidegvérrel kezeltek. A felszólalók közül csak Korpás Péter mérnők és Andruskó Imre képviselők viselkedtek városatya módon. Kihangsúlyozták, hogy az építkezés szakmai kérdés, és hogy ezt jó lenne a profikra bízni.
Kellemetlen meglepetést okozott Keszegh Margit azon buzgó igyekezete, hogy valamilyen módon beleszóljon a tervezés, illetve a működtetés folyamatába. Megnyilvánulása már annyira irritáló volt, hogy az egyébként nyugodt Csémy Olivér is elvesztette hidegvérét, és megkérdezte: – Mibe is szeretne beleszólni a képviselőnő?
Egyes városatyák úgy viszonyultak a beruházáshoz, mintha nem is a város történetének legnagyobb sport beruházásáról döntenének. Ez érthető, hisz többségüknek az eddigi legnagyobb sikerélménye valószínűleg egy adományokból készült kis játszótér, vagy 10 méter kerékpárút átadása volt. Talán nem is tudják felfogni, hogy most mit is kapott a város a magyar államnak köszönhetően. Nem értik meg, hogy egy nemzetközi kritériumok alapján épülő létesítményt nem lehet az általuk megszokott komáromi kispályás módszerek szerint működtetni. Számukra az is felfoghatatlan, hogy ennek az új létesítménynek a működését rendszeresen fogják ellenőrizni, és a legkisebb szabálysértés is komoly bírságokkal járhat.
Szinte minden képviselő azt hangsúlyozta, hogy a céljuk a közpénzek és a városi vagyon védelme. Nem szabad azonban megfeledkezni arról, hogy többségük már képviselő volt akkor is, amikor a KOMVak a csőd szélére került, és amikor a VIATOR Kft. is felszámolásra került úgy, mint egy maffiózó büféje. Felháborító, hogy ezek után még egyes képviselők komolyan gondolják, hogy egy olyan bizonytalan jövő előtt álló cég mint a CALOR, képes megfelelni az UEFA precíz előírásainak. Egyébként Tárnok képviselőnő az ülésen meg is említette a cég jelenlegi veszteséges (csőd előtti) állapotát, de senki sem reagált a felvetésére. Az, hogy ilyen parttalan, koncepciónélküli vitát lehet folytatni egy stadion felépítéséről, az annak a következménye, hogy városunk – számunkra ismeretlen okból – a mai napig nem rendelkezik hosszútávú energetikai tervekkel, amelyeket korábban ugyan drága pénzen elkészíttettek, de nem léptették életbe. A képviselőket ez azonban teljesen hidegen hagyja, hisz így továbbra is traktálhatják sületlenségeikkel a nyilvánosságot. A legjobb példa arra, hogy milyen alapokon akarja biztosítani a testület az új stadion energetikai működtetését talán az, amikor nemrég megpróbálták a termálfürdőben újra működésbe hozni a régebben szétvert gáztalanító-rendszert. Idéznénk a fővállalkozó, illetve az egyik beszállító közti kommunikációból: Ezek után ki merne nyugodt szívvel leülni egy olyan kazánház fölé, ami ilyen szakszerűen épült?
DUNATÁJ HETILAP 35/2020
