A hit és a szeretet jegyében
Szombaton délelőtt a seprűkkel, felmosórongyokkal, motoros kaszákkal „felvértezett“ csapat megszállta a gútai vízimalom melletti üdülőparkot. A sok helyütt méteres csalántöveket kivágták, újabb területet elragadva a gaztengerből a kulturális szórakozás számára. A legkisebbek fát szedtek, a lehullott gallyakat rakták csomóba, hiszen a későbbi tábortüzek rakói hálásak lesznek majd érte. Szezon előtti nagytakarítás volt ez a javából, amelynek érdekessége, hogy a református egyház gútai gyülekezetének tagjai voltak a lelkes társadalmi munkások.
Simon Ilona református lelkész 2004-ben érkezett családjával Gútára és nem kis feladatra
vállalkozott, amikor elhatározta, hogy egy kis gyülekezetbe tömöríti a református vallású gútaiakat. A kisváros „őslakossága“ római katolikus, akik saját templommal büszkélkednek, az áttelepültek számára a negyvenes-ötvenes években kisajátítottak egy üzletrésszel rendelkező családi házat, itt alakították ki az evangélikus imaházat. Szerencsére a testvéregyház nyitott volt, így a református gyülekezet tagjainak most már nem kell a szomszédos Kamocsára járniuk istentiszteletre.
– Kis közösség a miénk, csupa szív emberekkel, akik a múlt hét végén szívesen csatlakoztak a magyarországi református szeretetszolgálati felhíváshoz, s így mi is bekapcsolódhattunk az V. Kárpátmedencei Református Önkéntes Napok rendezvényeibe – mondja a lelkésznő, aki ezúttal háziasszonyként, szervezőként, csoportirányítóként végezte a munkáját. – Megbeszéltük, hogy ezen a szombaton önkéntes napot tartunk, azaz közhasznú munkát végzünk. A vízimalom melletti üdülőparkban szívesen fogadták ötletünket, hiszen hamarosan beköszönt a turistaszezon, nem mindegy, hogy mit látnak a külföldiek.
És mintegy varázsütésre német turisták jönnek a fahídon át a parkba, nézegetik a technikai minimúzeum ősrégi gőzgépét, a petróleumos égőterű „masinát“, s végül feltévednének a hajómalomba is, ám szomorúan látják, hogy a télen felhalmozódott port szorgalmasan takarítják a nők. – Nagyon sok munka vár még az itt dolgozókra, mi szinte csak egy cseppnyit tudtunk segíteni. A vízimalom egyébként is kihívás volt számunkra, hiszen úgy kellett pókhálóznunk a 
falait, hogy az ott kiállított értékekben még véletlenül se tegyünk kárt. Az ablakmosás természetesen női munka volt, viszont a legkisebbek ezalatt a hajótestek pallózatából előbukkanó mohákat, fűcsomókat csipegették ki, hiszen azok eróziós hatása miatt a faanyag erősen rongálódik – mondja Simon Ilona lelkész, aki a palástot otthon hagyva éppen seprűvel a kezében szorgoskodott, miközben férje, Feri és Csémi Ernő még mindig a Kis-Duna part ősnövényzetével birkózott, a többiek pedig a színpad környékét takarították.
Huszárik Károly, aki a tragikus hirtelenséggel elhúnyt Šáli Iván (az üdülőpark megálmodója) elnöki tisztjét vette át a gútai környezetvédők alapszervezetében örömmel mondta, hogy a gútai református gyülekezet tagjai eredményes munkát végeztek. Még sok ilyen önkéntes csoport bekapcsolódására lenne szükség ahhoz, hogy Šáli Iván álmai valóra váljanak.
DUNATÁJ HETILAP
