Ez a nap is úgy kezdődött, mint a többi. A váróterem előtt türelmesen sorakoztak a betegek, a nővérke összeszedte a beutalókat, majd a rendelőben felállította a sürgősségi és fontossági sorrendet. Először jönnek ugyanis az új betegek, a más orvostól érkezők, őket csak azok előzhetik meg, akik éppen műtét előtti kivizsgálásra érkeztek. Így került a látóképbe az a beteg, aki két mankóval is alig-alig tudott bemenni a rendelőbe. Pár perc múlva azonban feltárult az ajtó, s onnan mankó nélkül rohant ki a korábban csak araszoló mozgású férfiú. – Csoda történt! – ámultak el a várakozók. Azután kijött a rendelőből a szakorvos, csípőre tett kézzel, enyhén lilás fejjel. A beteget már nem érte utol, az kettesével szedte a meredek lépcsőfokokat…
Az történt ugyanis, hogy a szívműtétre rendelt beteg operáció előtti kivizsgálásánál szükség volt a beteg vérvételére. Ennek érdekében a nővérke „lecsapolta” a beteg vérét, aki türelmesen viselte a tű okozta megpróbáltatásokat. Miután a nővérke bement az orvoshoz, aki kiállította a laboratórium számára a megrendelőt a vizsgálatra, a beteg az üresen maradt rendelőben szép óvatosan nyitogatni kezdte az íróasztal és a polcsor ajtajait. Miután ott talált egy pénztárcát, megismerkedett annak „tartalmával” is. Alig tudta eltüntetni a kutatás nyomait, amikor a nővérke visszajött és átküldte az orvoshoz ultrahangos kivizsgálásra. Miközben az orvos a beteg adatait beírta a számítógépbe, oldalra pillantva észrevette, hogy a páciens valamit
becsúsztatott a zoknijába. Ekkor jött be a nővérke, holtsápadtan.
– Eltűnt a pénztárcámból 200 euró! – mondta kétségbeesetten. A délutáni bútorvásárlásra összespórolt pénz bizony hiányzott a tárcából. Az orvos ránézett a vizsgálóasztalon ülő betegre. – Engem ne nézzenek, nálam nincs is pénz – bizonygatta a férfi és közben sorra forgatta ki üres zsebeit. – Azt mutassa, mit tett a zoknijába! – Hová? – A zokni szárába! Rövid vitatkozás után azután előkerült a pénz, a „beteg” sűrű átkozódás közepette az asztalra hajította, és – mit tesz Isten – mankóit hátrahagyva kirohant a rendelőből. Valóban csoda történt, hiszen az orvos csak a tolvaj karját fogta meg, mégis kigyógyult a sántaságból! A helyszínre érkező rendőrök sem mentek haza üres kézzel, mert a mankókon kívül ott maradt a „beteg” egészségügyi kartonja, betegkártyája, névvel, címmel, születési számmal. Mielőtt a kartont elvitték volna, a doki még egy sort beleírt: Jogomnál fogva
elutasítom a beteg kivizsgálását, mert lopott a rendelőmben. Ez bizony, nem lesz jó ajánlólevél a többi szakorvoshoz…
DUNATÁJ HETILAP 21/2018
KÉP: pixabay.com
