Avagy: Nyílt kérés Molnár Norberthez és Lovász Attilához – Valamit nagyon jól kell csinálnom barátaimmal együtt, ha egyidőben a Most-Híd első két embere is szükségét érezte annak, hogy blogbejegyzésen keresztül nekem jöjjenek, mint fáradt tehén az ólajtónak.
Írásukat olvasva az jutott eszembe, ha elfogynak az érvek, következik a személyeskedés. Nos, elhiszem, nehéz védeni egy olyan vasúti kétnyelvűségről szóló törvényjavaslatot, amely lemond az itt élő magyarság körülbelül feléről. Számukra ugyanis a vasúti kétnyelvűség lehetőségét a vasúti törvényjavaslatuk nem adja meg. Nehéz védeni továbbá azt is, hogy miért kell vétójogot adni a magyar nyelvhasználati ügyben a vasúti közlekedésszabályozási hivatalnak. És végül nehéz védeni azt, hogy magyar, fizess, ha kétnyelvűsíteni akarod vasúti állomáshelyedet. Ilyen tőrvényjavaslatot magyar képviselő 1990 óta nem terjesztett elő. Most sem kellett volna. Mondhatom ezt azért is, mert e sorok írójának sikerült például 2008-ban a Smer-HZDS-SNS – kormány idején elérnie MKP-s képviselők segítségével, hogy legyenek magyar nyelvű népszámlálási nyomtatványok is, anélkül, hogy azért az igénylőnek fizetnie kellene. Ez a mérce, ezt kell ma folytatni. Ezzel szemben a Most-Híd javaslata nem más, mint pragmatikus cinizmus, amely arról szól, hogy látszatesélyt kapjon a tömbmagyarság a többiek kárára. Így nem szabad politizálni. Az MKP elkészítette saját törvényjavaslatát, amelyet elküldünk a Most-Híd parlamenti képviselőinek is, annak reményében, hogy megváltoztatják eredeti javaslatukat. Erről tájékoztatjuk a Szlovákiai Magyarok Kerekasztalát is. Mi ugyanis hívei vagyunk az alternatívák megjelenítésének.
A Via Nova sem csinál mást, mint hogy alternatívát kínál egy nyári egyetem formájában Martoson. Ők úgy látják (velem együtt), hogy lehet másképpen is tevékenykedni, más tartalommal és más formában, mint amilyen az eddig létező kínálat. Támadják is őket minden oldalról. Úgy tűnik, szlovákiai magyar berkekben mindenki kínálhat alternatívát, hiszen az demokratikus, legitim és szükségszerű, csak az MKP és a hozzá közel állók ezt ne tegyék, mert az azonnal megkapja a megosztás bélyegét. Berkeinkben tehát az egyetlen magyar pártot, az MKP-t lehet osztani alulról, fölülről, ezt jól fizetik a kormányhivatalból is, hiszen ez államérdek, csak szűnjön már végre meg ez a fránya nemzeti politizálás.
Solymos László, a Most-Híd frakcióvezetője is beindult. Mivel munkája a parlamentben láthatatlan és értékelhetetlen, időnként Bugár Béla hónaljából tüzel az MKP-ra, így legalább tudjuk, hogy létezik. A velünk szembeni támadásain túl ugyanis még nem tett le semmit az asztalra. (A mostani törvényjavaslatukról már szóltam, azt inkább gyorsan felejtenék el.) A Solymos László-féléknek egyetlen baja van. Ők is tudják, hogy Bugár Béla nélkül politikai szempontból mérhetetlenek és súlytalanok. Magyarán: addig politikus Solymos László, amíg Bugár Béla ezt akarja. Gondolom, ezért született legutóbbi blogbejegyzése is, melynek egyik célja elkendőzni, eltakarni, hogy főnöke, Bugár Béla nem mer velem vitázni a Via Nova szervezte táborban. Ahogy félt tavaly eljönni a Generációk Találkozására is Kalászra, ahogy üresen maradt a széke a Szabad Újság és a Hírek.sk által szervezett Berényi-Bugár vita alkalmával is. Hogy a solymosi (goebbelsi) demagógiát leállítsam, ezúton felkérem Solymos Lászlót, üljön le velem vitázni, ne bújjon el Bugár Béla mögé, fogadja el a vita lehetőségét Martoson, vagy az idei Generációk Találkozásán. Vagy a hozzájuk közel álló média szervezésében. Sőt, ezúton nyílt kéréssel fordulok Molnár Norberthez, az Új Szó főszerkesztőjéhez, és Lovász Attilához a rádió és tévé magyar adásának igazgatójához, szervezzenek egy Berényi-Bugár vitát, hiszen valóban régen volt ilyen, szükség lenne rá. Az ő meghívásukra Bugár Béla talán igent mond, a Szabad Újságot és a Hírek.sk-t hiába kérném, az ő meghívásukra úgyse merne eljönni az Elnök Úr.
A szlovákiai magyarok gondjai ma egészen mások, mint amiről a Most-Híd blogbejegyzései szólnak. A mindennapi megélhetésért küzdő embereket végképp nem érdekli, hogy ki szervez egy tábort, vagy éppen ki állít táblát, őket az eredmények érdeklik, munkahelyük megőrzése, és nem a magyar közéleti szereplők béka-egérharcai. Ezért mi személyeskedések nélkül mutatunk rá a közélet hibáira (most-hidas törvényjavaslat), illetve kínálunk alternatívákat (Via Nova szervezte martosi tábor). Az ellentábor személyeskedő reakciói azt mutatják, jó úton járunk, hiszen köztudott, ha elfogynak az érvek, jön a személyeskedés.
Berényi József
