Az izgalmakkal teli várakozás már abban a pillanatban meghozta gyümölcsét, mikor június 12-én, hétfő reggel felszálltam a Spanyolországba induló autóbuszra, hiszen az út kezdeti vidám hangulata a maradék 26 órára sem hagyott alább. Természetesen ez a hangulat az elkövetkezendő napokra is kihatott, és ezt csak az értheti igazán, aki ott volt és részese lehetett ennek a különleges „életérzésnek” Spanyolországban. Ez az, amit lehetetlen leírni. Íme egy kis betekintés távol töltött napjainkba:
Hétfő: A reggel 7 órákor induló autóbusz 35 diákkak és két tanárral a Komáromi Jókai Színház parkolójából sikeresen útnak eredt, majd kedden, 26 óra múlva érkeztünk meg a katalán Tossa de Mar mellett elhelyezkedő Cala Llevadó-i kempingbe. Csomagjainkat lepakolva a buszról rögtön célba vettük a kemping medencéjét, majd mikor már elfoglalhattuk a faházikóinkat („bungallóinkat”) a tengerpart felé vettük az irányt, ami 5 percnyi sétánkba került csupán. Este kellemes vacsorával, babgulyással vártak minket szállásadóink, a Világlátó utazási iroda dolgozói. Az est további része beszélgetéssel és filmnézéssel telt. Izgatottan vártuk a másnapi tanítást. Szerda: A közös reggelit követően tíz órakor kubai származású tanárnőinkkel ismerkedtünk meg, majd kezdetét vette az első tanítási óra, amely délután 2 órakor végződött. Otthoni tanárnőink, Hevesi Petruf Alena és Musitz Marietta egy kis spanyol frissítővel, horchataval kedveskedtek nekünk. A késő délutáni órákban meglátogattuk Tossa városát, ami kb. 45 pernyi gyaloglást jelentett. Tossa gyönyörű antik város, középkori stílusú vára meghatározó dísze a tengerpartnak. Kaptunk egy kis szabadidőt a város felfedezésére, néhány spanyol étel megkóstolására, majd visszamentünk a kempingbe. Csütörtök: Ez a nap a hajókirándulásról szólt, Tossa de Marból indultunk, és Lloret de Maron keresztül érkeztünk vissza a kempinget átölelő öbölbe. Este közösen lementünk a tengerpartra egy kis piknikre. A pénteki nap tanítással kezdődött, majd Lloret de Marba utazva Flamenco esten vehettünk részt, ahol különböző tapasokat kóstolhattunk meg egy kis sangríával. Gyönyörű táncot láthattunk és gitár muzsikát hallhattunk, nagy élmény volt. Szombat: Ez a nap Barcelonáról szólt. Busszal utaztunk a katalán fővárosba, ahol első állomásunk Kolombusz Kristóf szobra volt, majd végigsétáltunk a Las Ramblas-on, ami Barcelona leghíresebb turisták számára fenntartott utcája, láthattuk a Gaudí házakat, a spanyol faluban is tölthettünk egy kis időt, de szerencsére megnézhettük a Gótikus negyed szépségeit is, valamint egy kis szabadidőt is kaptunk, amit én személy szerint a város kevésbé turisztikai részének megismerésére fordítottam barátaimmal; volt alkalmunk beszélgetni a helybéliekkel, kicsit magunkba szívni a spanyol életérzést. Aki érdeklődik a foci iránt, bepillantást nyerhetett az FC Barcelona stadionjába, és a csapat életébe is a termek bemutatása által. Utolsó állomásunk a Güell Park volt. Vasárnap újabb tanítási nap következett, és egy különleges napra ébredtünk. Jókai Máté osztálytársamnak, barátomnak születésnapját ünnepeltük közös énekléssel és ajándékozással este a tengerparton. Hétfőn ismét Barcelona felé vettük az irányt. Megcsodálhattuk Montserratot bazilikájával, hatalmas hegyeivel és a Fekete Madonnával együtt. Délután pedig a Sagrada Famílliát látogattuk meg, ami az egyik fő látványossága Barcelonának, egy Gaudí építette templom, amit sajnos halála miatt nem tudott befejezni, és még mindig építés alatt áll, adományokból építik a helybéliek. Kedden az utolsó tanítási napra ébredtünk keserédes hangulattal, ugyanis az órák hihetetlenül élménydúsak és izgalmasak voltak, kubai tanárnőinkkel énekelhettünk közösen, majd az utolsó órán bemutattak egy tradicionális kubai táncot, cserébe mi is mutattunk pár magyar tánclépést.
A keddi óra kicsit szomorkás hangulatát a búcsú okozta, és a tudat, hogy közeleg a hazaút, kubai tanárnőinktől pedig el kell válnunk. Délután még átsétáltunk Tossa de Mar városába, ahol különböző ajándékokat és ételeket vásároltunk. Este közösen búcsúztunk el a kempingtől és a tengerparttól. Elérkezett az utolsó napunk, bár ez is különlegesnek ígérkezett, hiszen Hevesi Petruf Alena tanárnőnek születésnapját ünnepeltük. A délelőttöt a tengerparton töltöttük, majd 2 órakor bepakoltunk az autóbuszba és kezdetét vette a hazaút. Véleményem szerint fárasztóbb volt hazafelé a 26 órányi út, mint az odafele vezető, hiszen sokkal fáradtabbak voltunk, de ennek ellenére minden rendben ment.
Ezúton is szeretném megköszönni Musitz és Hevesei Petruf tanárnőknek ezt a fantasztikus kirándulást, hogy próbáltak minket partnerként kezelni, és hogy napi 24 órában vigyáztak ránk, anyáink helyett anyáink voltak, és számíthattunk rájuk bármilyen helyzetben. Leírhatatlanul sok élménnyel gazdagodtam, nekem személy szerint ez a kirándulás egy indítógombja lett a további életemhez szükséges motivációnak, olyan dolgokat tapasztalhattam meg, amikre az iskolapadban ülve soha sem lett volna lehetőségem. A többiek nevében is merem állítani, hogy ez a kirándulás felejthetetlen részévé vált az életünknek.
Köszönöm Tanárnők, köszönöm Spanyolország!
Bagócsi Lilla (II.C)
