A sokéves hagyományt folytatva április 11-e idén is a költészetről szólt – az év ezen napján kicsit másként, mint a hagyományos magyar irodalom órákon.
Két osztályban egy-egy neves felvidéki költő, irodalmár tartott rendhagyó irodalomórát. Egyik vendégünk Hizsnyai Zoltán költő, esszéíró, szerkesztő volt. A gazdag irodalmi-szerkesztői múlttal rendelkező költő – 1990–1992-ben az Irodalmi Szemle, a Kalligram folyóirat szerkesztője, majd főszerkesztője, a Szlovákiai Magyar Írók Társaságának titkára, az Iródia hangadó tagja – vallott életútjáról, a költői mesterség szépségeiről és buktatóiról.
Ugyancsak a költészet, a műfordítás, az irodalom rejtélyeibe kalauzolta el a diákokat másik vendégünk, Balázs F. Attila Madách Imre-nívódíjas, Lucian Blaga-díjas, Arghezi-díjas költő, műfordító, szerkesztő, az AB-ART kiadó igazgatója, a Szőrös Kő főszerkesztője, a Magyar Írószövetségnek, a Romániai Írók Szövetségének, a Magyar PEN Club, a Szlovákiai Magyar Írók Társaságának és az Erdélyi Magyar Írók Ligájának tagja.
Április 11-én, kedden, Bandor Éva és Olasz István, a komáromi Jókai Színház művészei is ellátogattak a Selye János Gimnáziumba, ahol előadták a Szerelem ez?, vagyis a SZER+ELEM+EZ? című kétszemélyes műsorukat.
120 diáktársammal együtt voltam olyan szerencsés, hogy láthattam ezt az előadást. Az aulába belépve két, földön fetrengő, rajzolgató, felnőtt emberek bőrébe bújt óvodást láttunk. Nem sejtettük, hogy a darab végére ilyen gyorsan felnőnek! Az ovis szerelemtől a tinédzserkori „belezúgásokon” keresztül egészen a felnőttkori együttélésig mindenbe belepillanthattunk az egyórás darab jóvoltából.
Az ember mint házastárs, mint „csaj” a „pasija” számára (vagy akár fordítva) mindenféleképpen találkozik a kapcsolati viszontagságokkal. Pilinszky János, József Attila, Tóth Árpád, Ady Endre, Szabó Lőrinc, Faludy György és Kosztolányi Dezső szerelmi költészetével nagyszerűen megfért Lackfi János, Varró Dániel, Szabó T. Anna és Laboda Róbert kortárs költők szerelmi költészete – a különböző nemzedéki poétákon keresztül a két színész nagyon jól át tudta adni a szerelem szépségeit, gyötrelmeit. Mi tagadás, nehéz lehet megfejteni a nőt, ki „csomizza a ruciban a habtestét”, szoláriumba jár megállás nélkül, nagyon tolja a tequilát és „vidikazi zacsiban a víkendje”. De a férfit sem engedheti magához közel könnyen a nő, ha az a Halott pénzt énekelve udvarol Sárikának, s elmondása szerint „kiszőkült a haja, neki ugyan a barna is tetszett, de így még rajabb”. Nehezen versenyezhet a nő Júliával, ha a pasi focirajongó és Shakespeare költészetét is imádja, hiszen amennyiben Júliát „elhagyta a Rómeó”, akkor a férfi „lesz a labda”, ha a lány a Ronaldo. Megtudhattuk azt is, hogyan látják a negyvenes férfit vagy a negyvenes nőcit, akit „soha semmilyen körülmények között el nem bolondít egy facér csintalan mosolya”.
Azt hiszem, minden diáktársam nevében kijelenthetem, hogy a Költészet napján mindenkinek nagy élmény volt ezt az előadást látni. Magyar költőink verseikkel, színészek az alakításukkal bebizonyították, hogy a szerelem az évszázadok során mit sem változott. Tiszta szívből ajánlom mindenkinek – a versek, az irodalom, a művészet kedvelőinek, de azoknak is, akik eddig nem igazán rajongtak a költészetért –, nézzék meg Bandor Éva és Olasz István műsorát, az élmény garantált!
Tóth Erika (II.C)
