Miután hat éve a pénzügyi bizottság valamint a képviselő-testület maratoni ülésein ülve szem- és fültanúja vagyok a város vízvagyonát kezelő cégről szóló vitáknak, kötelességemnek érzem, hogy a véleményemet időnként megosszam azokkal, akik figyelemmel kisérik az eseményeket. Mivel ez irányú szakmai végzettséggel nem rendelkezem, természetesnek tartom, hogy ezt a véleményt elsősorban szakemberek nézeteire alapozzam. Az objektivitás érdekében eddig is és ezután is meghallgatom a különböző pártokhoz kötődő és persze független szakemberek állásfoglalásait is. Az így kialakult következtetéseket, véleményeket mindig kizárólag a város lakosainak tájékoztatása érdekében fogalmaztam meg, és nem befolyásolt semmilyen egyéni vagy csoportérdek, nem voltam és nem vagyok lekötelezettje senkinek. A fenti kijelentés nem öncélú. Személy szerint örülnék annak – a választók pedig jogosan várnák el –, ha a jelenlegi, nehezen áttekinthető válsághelyzetben a cég eddigi és további sorsáról döntő képviselőtársaim is kijelentenék, hogy nem voltak a céggel olyan üzleti kapcsolatban, mely döntéseiket befolyásolhatta, és sem maguk, sem családtagjaik révén nem részesültek semmilyen juttatásban a KOMVaK-tól. A fenti kérdés őszinte tisztázása nélkül az eddigi tapasztalatok alapján nehezen várható, hogy bármilyen ellenőrzés tisztázza a felmerült kételyeket, megjelölje a céggel kapcsolatban sokszor emlegetett pazarlás esetleges kedvezményezettjeit és megmagyarázható legyen a testület többsége részéről nemegyszer tanúsított érthetetlen tolerancia és szerecsenmosdatás. Miután ez a megkerülhetetlen tükörbe nézés megtörténik, lehet és kell is foglalkozni a magyarázkodásként váltig ismételgetett többi problémával. A sokszor emlegetett régi alapszabály alapján sem kellett volna túlságosan is nagyvonalúan, esetenként pazarlóan költekezni, előzetes felmérések és az önrészek biztosítása nélkül a városon kívül beruházni, eladósodni és emiatt a vagyont elzálogosítani, méghozzá a tulajdonosi jogokat gyakorló önkormányzat tudta nélkül. Az alapszabály állítólag elfuserált módosításait is jelezhették volna időben a cég vezetői és az utólag mindentudó bírálók. Ugyanazzal a jól megszervezett módszerrel, ahogy a legutóbbi személyi változásokat is levezényelték és megszavazták 2015-ben, akár betartható alapszabályt is keresztülvihettek volna. Ugyanez vonatkozik a gazdasági modellváltásnál eltúlzott bérleti díjra. Mivel a volt cégvezetést támogató képviselők többségben voltak az elmúlt ciklusban is, nem lett volna gondjuk a megváltozott jogi és gazdasági körülményekhez idomuló, indokolt szerkezetváltás elfogadtatásával. Csakhogy ilyen kidolgozott javaslat tudtommal nem készült, ezért utólag erre kimagyarázkodni nem igazán meggyőző. A jól informáltak arról suttognak, hogy a háttérben leselkedő gazdasági csoportok fenik a fogukat a komáromi „folyékony aranyra” és a felszínen zajló sokszor érthetetlen események ennek a harcnak a következményei. Ha létezne is ilyen folyamat, és sokakhoz hasonlóan én is örülnék a leleplezésnek, nem ebben látom az egyedüli megoldást. A cégnek meg kell válnia azoktól, akik a jelenlegi válságért felelősek, a cég vezetőinek az illetékes cégen belüli és városi ellenőrző szervekkel együttműködve fel kellene tárniuk a visszaéléseket, a testületnek pedig a polgármester vezényletével szakmailag jól előkészített hatékony döntéseket kellene hoznia a Komvak jövőjét illetően.
Megkérdőjelezhető, hogy ezeknek a döntéseknek a meghozatalában van–e erkölcsi joguk részt venni azoknak a képviselőknek, akik az utóbbi években a többször is megfogalmazott intő jeleket furcsa módon nem akarták tudomásul venni, ezért vagy akarva, vagy akaratlanul, esetleg érdekből, vagy csak kényelemből, de végül is felelőséggel tartoznak azért, hogy a dolgok idáig jutottak. Nemcsak a cég, hanem a testület megtisztulása is hozzájárulna ahhoz, hogy a KOMVaK-kal szembeni bizalom helyreálljon és a város kincse ne válhasson senki zsákmányává.
dr. Benyó Zoltán
DUNATÁJ HETILAP 47/2016
