A szocialista társadalmi rendszerben is ember maradt. Ajtaja nyitva volt mindenki előtt, név szerint ism
erte a gútaiakat, sok bájjal törte a magyar nyelvet. A nagy dunai árvíz idején ott volt a gátakon, huszonnégyórás szolgálatot tartott, szervezte a menekítést, a gyerekek biztonságba helyezését. Töretlen munkakedve volt. Azután elvonult az ár, maradtak az összeomlott házak. Ekkor a minisztériumok állandó vendége lett, kilincselt, levezényelte az újjáépítést, s végül ő volt az, aki átvehette az oklevelet Gúta várossá avatása alkalmából. Az 1968-as eseményeket követő konszolidáció öt is érintette, a pártvezetés nem engedte, hogy a továbbiakban is a város élén álljon. Szervezői munkájára azonban szükség volt, így kinevezték Közép-Európa legnagyobb kismotorkerékpár-gyártó vállalata igazgatójává. Az irányításával épült fel a gyár, kezdődött el a próbagyártás abban a városban, amelynek nem volt komolyabb ipari történelme. A vállalat dinamikus fejlődése egészen az óceánon túli, amerikai kivitelig terjedt. Munkáját 2007-ben a város díjával jutalmazták, tavaly pedig szeretett főterén egy japán galambfát ültetett el. Ez a fa akár évszázadokon át is megőrzi emlékét. Mindig szerény ember volt, nem is épült emeletes háza, csak családjára, gyermekeire volt büszke. Példás életét igazolja, hogy május végén ünnepelte volna házasságkötésének 62. évfordulóját. Ahogy élt, úgy is távozott az élők sorából: csendesen, senkit sem zavarva.
Ján Jánytól, Gúta városa nemzeti bizottságának néhai elnökétől hétfőn vettek végső búcsút mindazok, akik szerették és tisztelték őt.
DUNATÁJ HETILAP 18/2016
