Karácsony a szeretet, a csodavárás ünnepe. Legalábbis ezt olvastuk, véltük róla eddig. Az utóbbi időben azonban varázsa sokak számára megfakult, sajnálatos módon egyre inkább a vásárlás, az ajándékok hajszolása, valamint a mértéktelen evés-ivás kapcsolódik hozzá az ünnepi áhítat helyett. Ennek oka részben az, hogy az üzletekben gyakorlatilag már októbertől karácsony van, s a bankok és gyorskölcsönöket folyósító társaságok is erőszakosan kínálják kölcsöneiket, arra biztatva az embereket, hogy ha nincs is pénzük, azért rendezzenek gazdag, pazar karácsonyt, vásároljanak ész nélkül, januártól pedig nyögjék az adósság terheit (persze ez utóbbiról nem esik szó a reklámokban, mintha bizony nagylelkű ajándékozó lenne a kölcsönt folyósító). Holott karácsony csodája nem a drága és hivalkodó, s valljuk meg, az esetek többségében teljesen hasznavehetetlen, de legalábbis nélkülözhető, feledhető ajándékokban, nem az ünnepi, gyomrot terhelő ételekben, drága italokban rejlik. Nem a csillogó, villogó, a női magazinok diktálta legújabb „trend” szerint feldíszített, a szomszédénál legalább tíz centivel magasabb karácsonyfában, a házat, kertet teljesen behálózó, egész hónapban égő fényfüzérekben leljük a csodát. Ez a csoda a szeretetben, az egymásra való odafigyelésben, a kedves szavakban, az őszinte, szívből jövő jókívánságokban rejlik. Az ünnepet követő szürke hétköznapokban ezek adnak erőt, nem pedig a díszes csomagokban lapuló tárgyak. Ez a karácsony csodája. S az, aki most elhúzza a száját, gondolkozzon el rajta, vajon nem éppen ezek hiányoznak-e a legjobban mindennapi életünkből. Ne a naptárban, ne az üzletek ünnepet megelőző rohamában, hanem a szívünkben legyen karácsony! Márpedig ott sok minden van, aggodalom, harag, féltékenység, fásultság, a szó legnemesebb értelmében vett karácsony azonban a legritkább esetben. Rohanó, zaklatott világunkban elfeledtük, hogyan lehet az apró csodáknak örülni, elveszítettük lelki békénket, mindenre rácsodálkozó, őszinte gyermeki énünket. Talán segít, ha felidézzük a régi, külsőségek tekintetében jóval szürkébb és kopottabb, mégis sokkal szeretetteljesebb, bensőségesebb karácsonyokat, s rájövünk, hogy nem a nagy csodák, hanem az apróságok jelentik az igazi boldogságot. Ennek meglelését kívánom mindenkinek az idei karácsony alkalmából.
Áldott, békés ünnepeket!
-zsu-
DUNATÁJ HETILAP 51-52/2015
FOTÓ: J.I., dunataj.sk
