„Hiába akartam fiatalon, dús hajjal, fülig érő szájjal drámai hős lenni, halálra röhögték magukat az emberek – mondták, hogy ezt nem kérjük. Azt kérjük, amit mi látunk ebben: Egy vidám pasi, aki itt kacagtat. Miután megkapták ezt éveken keresztül, örülök, hogy egy kicsit beleöregedtem a szerepköreimbe, és most már időnként azt veszem észre, hogy komolyan vesznek.
Az egész közönség egymás hátán sírt:
Kállay Ilonával játszottunk egy darabot, ahol én berúgok a jelenet végére. Ciluka 2 nagy fülbevalóval közlekedett a színpadon, és nekem töltött egy szűk nyakú likőrös üvegből, hogy igyak. Én ittam, és egyre jobban berúgtam. Egyszer, az egyik előadáson leesett valamelyik fülbevalója, ő nem is találta meg, én igen. Részegen megtaláltam, megfogtam, és ahogy állt az asztalnál – a részeg hogy csinál? – el dobtam. Körülbelül 6 méterről, a szűk nyakú üvegbe belement. A drága Cilukámnak a könnyei azonnal elindultak lefelé, a közönség röhögésétől percekig állt az előadás… Cilu nem tudott mást tenni, mint fogta, levette a másikat, azt is beledobta.”
A teljes beszélgetés itt megtekinthető: https://www.youtube.com/watch?
