Július elején különös vendégre figyeltem fel, amikor öntözni készültem a virágládába kiültetett muskátlijaimat. Az ablaküvegen keresztül egy vadgerle nézett velem szembe, mely éppen fészket rakni készült két muskátlitő közé. Meglepetésemben lemondtam az öntözésről, s mint kiderült, váratlan vendégem ezt részemről beleegyezésnek vette ahhoz, hogy családalapítási szándékát zavartalanul folytassa. Elhatározását tettek követték, a hevenyészett, néhány faágacskából összetákolt fészekben (a balkáni gerlék nem túl igényes lakberendezők) nemsokára megjelent két tojás, gerlém pedig szorgalmasan gubbasztott rajta. Csak olyankor rebbent el, amikor – tekintettel a nagy melegre – mégiscsak megöntöztem időközben meglehetősen viharvertté vált muskátlijaimat. Gerlém a tojásköltés izgalmaitól kissé kótyagosan hamarosan meggyőződött róla, hogy nincs szívem bántani, ezért egy idő után már el sem repült, ha meglátott. Tizenhét nap után, ahogy az a 
gerleköltési nagykönyvben meg van írva, a tojásból két apró fióka kelt ki, s megjelent egy másik, vélhetően apaszerepet betöltő további gerle is. Így most már teljessé vált a család, s mint a mesében, úgy élnek a virágládát kisajátító bérlőim, mint a galambok, reggelente búgva ébresztve a környéket. A példás szülői gondoskodásnak köszönhetően a két kis buksi fióka gyors növekedésnek indult. Időközben kissé utánanéztem a „gerleirodalomnak”, s megtudtam, hogy a gerléknél nem számít ritkaságnak, hogy hasonlóképpen balkonládába, virágcserépbe rakják hevenyészve összetákolt fészküket. Azt is olvastam, hogy bár a legtöbb pár minden költéskor új fészket épít, egy-egy biztonságot nyújtó helyre – mint például a balkonon található virágcserép – visszajárhatnak és 2-3 alkalommal is költhetnek ott. Ilyenkor – lakásfelújítás gyanánt – pár ágat még ráhordanak a régi, ellaposodott fészekre. Lehet, hogy végleg lemondhatok arról, hogy a virágládámban balkáni gerle helyett muskátlit neveljek?
-cseri-
DUNATÁJ HETILAP 33/2015
