Pár hét múlva tölti be 85. évét, de nem hajlandó az öregedéssel foglalkozni Carlo Pedersoli, akit szinte soha senki nem szólított azon a nevén, ahogy a rajongói ismerik. Magyarországról elsősorban a vízipóló jut eszébe, sosem hagyná el Olaszországot, és máig tartja a kapcsolatot Terence Hill-lel. Bud Spencerrel a HVG beszélgetett.
Bud Spencer. Nem csupán név: fogalom. A darabos modorú, de mindig jó szándékú mackó, Bud Spencer és örök társa, Terence Hill generációkon átívelő kultuszán nem fog az idő. Mégis, viselője kevéssé azonosul a művésznévvel: mint elmondta, inkább tartja magát vízipólósnak, mint színésznek, és eltekintve néhány kollégától a forgatásokon, szinte soha senki nem szólította Budnak, barátai és családja számára ő mindig Carlo maradt.
Filmjei sikerét abban látja, hogy a lényegük sosem az öncélú erőszak volt: fegyvert nem használt, sosem folyt vér, a pofonzuhatag eredménye – egy-egy kipottyant fog vagy lesántult rosszfiú – inkább vicces, mint ijesztő, azonban célját így is eléri: megvédi az gyengéket az elnyomó hatalmasoktól, és még a kellő mennyiségű akció is megvan, aztán „mindenki feláll, és még a vesztes is elbiceg”.
Bud Spencer és Terence Hill a Nincs kettő négy nélkül című filmben
Pedersoli mindig nagy szeretettel beszél a rajongóiról, és bármilyen hihetetlen, éveken keresztül az összes rajongói levélre saját kezűleg válaszolt, azt azonban beismerte: sokszor úgy érzi, a túl nagy figyelem, ami övezi, nem hagyja szabadon létezni, egyszerűen túl sokan figyelik. Pedig, amint elmondta „a filozófiám alapja, hogy “cogito, ergo sum” – gondolkodni és létezni viszont csak akkor tudok, ha jóllakott vagyok,” valamint hogy „hagyjanak engem, hadd éljem meg az életemet”. Ezért is van, hogy ma már inkább a csendesebb örömöknek él: politikai ambícióiról, ahogy a dohányzásról is, lemondott, nem szeretné elhagyni Olaszországot, Rómában él, sok időt tölt a családjával, ír, és időről időre leül a nappaliban álló zongora elé. És eszében sincs az öregedésen keseregni, inkább előre néz és terveket sző: „arra gondolok, hogy mi történik holnap, mert én egy nagyon kíváncsi ember vagyok. Tudom, hogy egyszer véget ér a földi létem, de még élek, és addig az élettel foglalkozom.”
A pofonkirály október 31-én lesz 85 éves, és bár arra már nem sok esélyt lát, hogy újra forgasson, – az akciójeleneteket már nem bírja úgy, mint régen – de esze ágában sincs megérdemelt unatkozással tölteni nyugdíjas éveit. A Különben dühbe jövök című könyvének sikerén felbuzdulva nemrég fejezte be második életrajzi kötetét is, mely e hét csütörtökön kerül a könyvesboltok polcaira 80 év alatt a Föld körül címmel, sőt, már egy harmadik, afféle Bud Spencer-bölcsességgyűjtemény terve is megszületett a fejében, és az utazásairól is szívesen írna. Úgy tűnik, komolyan gondolja, amit az öregedésről mond.
Még akkor is, ha a pisztácia kifogyott.
A teljes interjú itt olvasható.
