Az igazság az, hogy senki sem hitt a meteorológusoknak!
Emlékszem, akkor nyárelő volt, diákként ott voltam a kanálisparton, raktuk a homokzsákokat és közben már régen tudtuk, hogy reménytelen a küzdelem, a csicsói árt nem lehet megfékezni. Amint átszakadt a gát, szerencsésen visszajöttem Gútára, s tizenévesen hallgattam a vízbe omló vályogházak halálsikolyát. Augusztus végére eltűntek házunk elől a kétéltűek, jöttek helyettük a brünni főiskolások, a nagyszombati, szeredi katonák és újjáépítették Gútát. Nevüket lakótelep és utcanév őrzi. Mindez azért jutott az eszembe, mert a múlt hét végi ítéletidőben újra csak azt kellett éreznem, nem maradtunk magunkra, kellő időben jött a segítség.
Arról senki sem tehet, hogy az időjárás megtréfált bennünket. Senki sem emlékezett vissza ismerőseim közül arra, hogy valaha is ekkora hógörgeteg temette volna be közútjainkat. Volt már kiadós havazás, de az általában februárban jött, amikor mintegy kitombolta magát a tél.
A meteorológusok már a múlt hét elején jelezték, hogy a rendkívüli lehüléssel hóviharok is várhatók, csak éppen nem akartuk elhinni. Meleg, tavaszias napok után újra elő kell venni a bundát? És nem hitték a sofőrök sem, akik főképp a hétvégére szerettek volna hazajutni, ezért a sztrádákról a kisebb utakra igyekeztek átkerülni.
Már csütörtök délben tudniuk kellett volna az illetékeseknek, hogy búcsúzásként még egy hatalmasat „harap“ majd a tél, de ők sem hittek az előrejelzéseknek.
így történt az is, hogy a szomszédos ipartelep multicégei annyira ragaszkodtak a hosszú hétvége előtti műszakokhoz, hogy még akkor is berendelték az éjszakai műszakot, amikor a délutániakról már hallani lehetett, hogy benn ragadtak a hóban. A Nokia azonnal intézkedett, a péntek reggel végző műszakokat már nem is engedte útra kelni, teát, kávét, élelmiszert biztosított számukra. Kérdés, hogy ők miért nem állították le a gyártást, amikor a magyar katasztrófavédelem vörös riasztást adott ki?
Csütörtökön délután már annyi volt a koccanásos baleset, hogy a rendőrök már nem is számolták őket, a balesetek helyszínének megközelítése lehetetlenné vált, estére pedig katasztrófahelyzet alakult ki. Mivel Medvétől és Pozsony felől az északra tartó tehergépkocsik többsége a Nemesócsa-Gúta útvonalat választja, néhány óra alatt hatalmas kolóniák alakultak ki, lebénítva a teljes forgalmat.
Csütörtök déltől üléseztek a községekben és városokban a katasztrófahelyzetet értékelő szakbizottságok. Azonnali hatállyal letiltottak minden tömegmegmozdulást, így a március 15-i ünnepséget is, mivel félő volt, hogy ezekre sokan jönnek személygépkocsikon a falvakról Komáromba.
A katasztrófaelhárítási szakemberek időben felismerték a veszélyt, s azonnal intézkedtek. Ismét Nagyszombat megyéből, illetve Nyitráról érkeztek speciális járművek, lánctalpasok, kétéltű járművek, hótaposók, hószkúterek. Az egyértelmű volt, hogy a magas hótorlaszokat nem lehet áttörni, viszont félő volt, hogy a már több órája gépkocsikban várakozó sofőrök, kamionvezetők járművében kifogy az üzemanyag és akkor életveszélybe is kerülhetnek. Ezek a speciális járművek „begyűjtötték“ a sofőröket és utasokat, s az illetékesek gondoskodtak ellátásukról is.
Mintegy kétszázan a nemesócsai kultúrházban kaptak ideiglenes elhelyezést, a Gútához közelebb talált sofőröket pedig a kisvárosba szállították. Még mielőtt az első „menekültek“ megérkeztek volna, a városháza előcsarnokában már forró tea és péksütemény várta őket. Amíg a hivatalvezető mérte csészékbe a teát, a polgármester kinyittatta a stadion melletti sportszállót, s mikor az megtelt, a La Caretta panziót is kibéreltette, majd végül a Leonor szállót is.
Csaknem éjfél előtt újabb probléma adódott, amikor a páncélosokból kezdett kifogyni az üzemanyag, viszont ők csak a Slovnaft kútjainál tankolhatnak. Horváth Árpád polgármester ekkor kinyittatta a gútai üzemanyagtöltő-állomást és így biztosította a továbbiakban is a mentést.
Szombaton reggelre normalizálódott a helyzet, elállt a szélvihar, s megkezdődhetett az útszakaszok tisztítása is. Délutánra valamennyi útvonal – ha nem is akadálytalanul, de – járható volt.
Hogy mi a tanulság? Elsősorban az, hogy illik odafigyelni a meteorológiai előrejelzésekre, mert akkor sok kellemetlenséget megelőzhetünk. Másodszor pedig az, hogy ismét bevált a közmondás: Bajban ismered meg a barátodat.
DUNATÁJ HETILAP
