Bodrogközi táncot tanulnak
a tinédzserek.
A viccesebb ember azonnal rávágná: – Kisszeg mellett! Pedig ez nem így van, mivel Bogyarét tanya után, az ekecsi útról lekanyarodva, szinte a világ végén bújik meg ez a parányi település, ahol egy felújított paraszti portán már évek óta gyakorol az ógyallai Feszty Árpád Alapiskola és Óvoda messze földön híres Bellő néptánccsoportja. Közel-távol nincs semmi, a gyerekek figyelme csak a táncra összpontosulhat.
– Ezért is választottuk ezt a területet, jó levegő, zavartalan őstermészet jellemzi a vidéket. És 
természetesen az sem lényegtelen, hogy a közelben sem lakik senki, tehát a zene, a tánc dübörgése senkit sem zavar – mondja Deme László tanár, aki most egyszerre tölti be a csoport „hangásza” és a pótapai szerepet, ugyanis a tinédzserek mellett az aprócskák csoportja, vagyis az utánpótlás is szorgalmasan gyakorol.
– Lényegében egy hetünk van arra, hogy az ősztől kezdődő új idény számára három új táncot gyakoroljunk be, s természetesen a régebbi előadásokat is felfrissítsük. Harminckét fiatallal foglalkozunk egyszerre, különféle csoportokban. Szakképzett koreográfusok segítenek bennünket, a nemeshonti Botló Ákos és Erika, Dobsa Tamás és Dobsa Fodor Mónika, valamint Habodász Erika, aki Martosról hozta magával a néptánc szeretetét. A táncterembe lépve a fiatalok éppen tornáztak. Egyenes
derékkal kellett megfogniuk lábujjukat, s úgy tipegni. – Ez a torna lényegében bemelegítés, hiszen az izmokat tánc közben komoly megerőltetés éri, s nem szeretnénk, ha estére mindenki izomlázra panaszkodna – mondja Botló Ákos, aki azután elindítja a zenét, s a fiatalok párokat alkotva, mesterfokon mutatják be a forgásokat, szólólépéseket. Valamennyien mosolyognak, felszabadultak, már a vérükben van a lendület. – Az elmúlt napokban minisztériumi ellenőrzést kaptunk, s éppen a gömöri Kohanec nad Rimavou környéki táncokat gyakoroltuk. Olyan fergetes hangulatot teremtettek a gyerekek, hogy magukkal ragadták az ellenőröket is, akik elárulták, hogy tőlünk egyenesen Kohanecre mennek – meséli Deme László, aki azt is elárulta, hogy a tábori étkeztetést a szülők biztosítják, így az anyukákból – akiket azért a gyerekek is „megforgatnak” a próbák végén –, alkalmi üzemi szakácsok is válnak. Mert teli hassal ugyebár jobb várni a napfelkeltét is…
DUNATÁJ HETILAP
