Miközben a Most-Híd sorra dobja piacra a lejárt szavatosságú, Polgári Vízió 2016 márkanéven futó terméksorozatának újabb és újabb darabjait, még arra is futja az együttműködés pártjától, hogy Komáromban is bedobjon egy kavicsot az állóvízbe. Ami persze magától értetődő, senkit nem lepett meg. Még maga Klapka György sem lenne képes megvédeni Komáromot attól, hogy a vegyespárt újra és újra rá ne szabadítsa Bastrnák doktort. Most is csak ennyi történt: győzött a pártokra épülő demokrácia sajátos logikája egy sokadrangú szemponttal, a magyar közösség érdekeivel szemben. A Most-Híd jelöltje az ősszel esedékes önkormányzati választásokon Komárom polgármesteri székébe a várost két cikluson át irányító, ám a legutóbbi választáson meglehetősen halványan muzsikáló Bastrnák Tibor parlamenti képviselő.
Vele szemben – egyelőre – ugye ott van az MKP-s Czíria Attila. A párt helyi elnöke, akiről a szélesebb közönség ennél többet nem is igazán tud, de ez jelen körülmények között abszolút pozitív. Bastrnák múltjához, máig kísértő emlékéhez képest mindenképpen. De hogy a helyzet ne legyen olyan egyszerű – nem mintha egyébként Komárom önkormányzatában bármi is az lenne – itt van még nekünk a múltkori fordulóban a nevető harmadik Anton Marek doktorral szemben alulmaradt Stubendek László is. Ő most a nagy kérdőjel, hogy t.i. képes-e megemészteni a vele lenyeletett békát – vagyis hogy az MKP nem őt nevezte meg polgármesterjelöltjének – vagy pedig függetlenként feliratkozik a szavazólapra.
Minthogy Anton Marek indulása több, mint valószínű – majd bolond lenne visszautasítani az eléje ezüsttálcán kínált sült galambot – így aztán híres Komárom máris nagyot lépett előre afelé, hogy ismét szlovák polgármestere legyen.
Most mondhatnánk, hogy jó jó, de majd a választói bölcsesség. Csakhogy Komárom egy kétségbeejtő helyzetben lévő régió központja, tele kétségbeesett emberekkel. Tartósan munka, de ami még ennél is rosszabb: pozitív kilátások nélkül. Ilyen körülmények között még pironkodik is egy kicsit az ember, hogy holmi pártok havibajos ügyei felett siránkozik. A választói bölcsességre majd akkor hivatkozzon bárki is, ha előbb megmutatkozik a „választhatói” bölcsesség. Ha majd nem csak víziók, de konkrét ötletek, tervek születnek a régió talpra állításáról. Olyan tervek és elképzelések, amelyek képesek egy táborba rendezni magyarokat, szlovákokat és „vegyeseket”, egyszerűen a jól felfogott közös érdek alapján. Ilyennel idáig nem találkoztunk s amíg nem lesz, a kutyát sem fogja érdekelni Marek, Bastrnák, Czíria vagy Stubendek „fájdalma”, hogy melyikük állhat majd fel elégedett arccal az üszkös romokra.
Szűcs Dániel, Felvidék.ma
