Komárom városának krónikus problémája a pénztelenség. Egyre kevesebb jut karbantartásra, felújításra, beruházásra pedig szinte semmi. A járási székhely leépülése nem újkeletű, a „mélyrepülés” Bastrnák Tibor színre lépésével kezdődött. Míg más polgármesterek igyekeztek mindent megtenni annak érdekében, hogy ipari parkokat létesítsenek, új beruházókat hozzanak a településükre, addig az expolgármester kijelentette, hogy Komáromnak nincs szüksége ipari parkra, hiszen Dél-Komáromban már van…
Regnálása alatt leépült a hajógyár, fokozatosan kivonultak az állami intézmények. Ezt az időszakot talán a legjobban jellemzi az a tény, hogy Bastrnák egyik legnagyobb „sikere” az volt, amikor a hadügyminisztériumtól 40 millió koronáért visszavásároltuk a várat, holott a minisztérium a többi településnek jelképes összegért, illetve ingyen átadta a valamikor hadi célokat szolgáló épületeket. Ezeknek a felesleges kiadásoknak, illetve az elmaradt bevételnek az együttes hatása olyan lyukat ütött a város kasszáján, amelyet az máig nem tudott kiheverni. Ezeknek a tényeknek a tudatában belátható, hogy dr. Anton Marek nagyon nehéz helyzetben vette át a polgármesteri tisztséget, viszont minden választója elvárta tőle, hogy teljesítse választási ígéreteit, gyökeresen szakítson a régi praktikákkal, tegye átláthatóvá a város gazdálkodását, szabjon gátat a visszaéléseknek és teljes erőből védje Komárom érdekeit. Azt, hogy mindennek az elmúlt három és fél év alatt mennyire tudott eleget tenni, az olvasó és a potenciális választó ítéli majd meg. Tényként viszont le kell szögezni, hogy a polgármester napjainkig sem indított eljárást olyan ügyekben, ahol a várost közel százezer eurós kár érte. Elnézte, hogy a városi üzemek hatalmas összegekkel terhelik a költségvetést, miközben még a képviselők részére sem szolgálnak megfelelő adatokkal a tevékenységükről. Nem törődött azzal, hogy a Viator városi cég nevében sokakat károsítottak meg, mindenféle felelősségre vonás nélkül. Az már csak hab a tortán, hogy a múlt év végén úgy fizetett ki a városi hivatal 20 ezer eurót látványtervért, hogy az elkészítő cégnek nem volt ilyen tevékenységre engedélye, s információink szerint a pályázatokat értékelő bizottság tagjának testvére volt az egyik tervező, tehát összeférhetetlenség miatt a pályázatot elfogadni sem lett volna szabad! Azóta kiderült, hogy az elkészített tervjavaslatok nem felelnek meg a város igényeinek és átdolgozásra szorultak. Elgondolkodtató, hogy ilyen előzmények után a jelenlegi városvezetésnek van-e erkölcsi joga mintegy 300 ezer euró értékű tervdokumentáció megrendelésére, főképp akkor, amikor tudja, hogy az ő választási időszakukban még esélyük sincs azt megvalósítani. Erre az esetre szokták azt mondani, hogy nem baj, ha valakinek nincs pénze, de az már igen, ha ígérni sem tud. Érdeklődéssel fogjuk követni a képviselőtestület legközelebbi ülését.
DUNATÁJ HETILAP
