Több érdekes olvasmánnyal töltheti ki a téli szabadságok idejét az a könyvolvasó, aki a politika kulisszatitkait sem veti meg. A Róbert Bezákról szóló interjúkötet és a Szlovák Titkosszolgálat hírszerzési főnökének, Peter Tóthnak a titkosszolgálat, politika és alvilág hátteréről szóló könyve után egy újabb „csemege” jelent meg a szlovák könyvpiacon, a Jozef Majský vagyok c. interjúkötet. A könyv szerzője Ivana Havranová írónő, témája pedig a privatizáció, Jozef Majský, az ismert nagyvállalkozó politikusokhoz fűződő kapcsolatai, a BMG pénzügyi szolgáltató és Majský Diana Dubovská képviselő asszonnyal való házassága, majd válása. Jozef Majský a tanárból lett középvezető, majd fokozatosan nagyvállalkozó 1998-ban a Horizont és a BMG pénzügyi szolgáltatók megalapítása és csődbemenetele miatt került börtönbe, ahonnan 2007-ben szabadult. Azóta a politikától visszavonultan él.
Majský szerint a privatizáció sötét korszaka a rendszerváltás és az önálló szlovák állam megalakulása után az akkori kormányfő, Vladimír Mečiar saját tőkeréteg kialakítására vonatozó döntésével kezdődött. Akik akkor hatalmon voltak, rájöttek, hogy eljött az ideje a meggazdagodásnak. Állítólag azonban kevesen voltak felkészülve a vállalkozásra, és senkinek sem volt pénze. Majský szerint az egész annak idején Eperjesen kezdődött, ahol a politikusok és a vállalkozók összejöttek, hogy „szétosszák az országot”.
„Akkoriban Ivan Lexa volt a privatizációs minisztérium vezetésével megbízva. Ezen a találkozón tulajdonképpen mindnyájan annak a módját kerestük, hogyan lehetne ezt az egészet végbe vinni. Megegyeztünk, hogy nem lehet az új tulajdonosoktól az egyes vállalatokért olyan összegeket kérni, amekkora valójában az értékük. Akkor ugyanis Szlovákiában még senkinek sem volt annyi pénze” – emlékezik Majský a könyvben. Szerinte akkoriban sokan úgy gondolkodtak: most, hogy a vályúnál vagyunk, miért adnánk a gyárakat másoknak. „És így fokozatosan szétkapkodták az állam vagyonát az alacsonyabb politikai körökből származó emberek is. Az igazság az, hogy ezeket az állami vállalatokat szinte kirabolták. Attól a vállalattól, amelyik két-három éve még százmilliót termelt, azt várták, hogy ugyanennyit hoz majd nekik is. Hirtelen azonban ráébredtek, hogy nincs értékesítés, hogy nincsenek embereik. És hát megtörtént, hogy a vállalatok 60, sőt 80 százaléka versenypályázatra került.”
Majský arról is beszél a könyvben, hogy akkoriban egynémely cégre a nagyhatalmú maffiának is viszketett a tenyere. Véleménye szerint ebben az időszakban mindenki találkozgatott mindenkivel, kinek éppen kire volt szüksége. A politikusok a vállalkozókkal, a rendőrök a maffiózókkal, a maffiózók a politikusokkal stb. „Biztos, hogy a maffia meg a politikusok akkoriban nem mentek ölre egymással, inkább segítették egymást. Az alvilág így jutott például a fővárosi hűtővállalathoz és több más céghez.”
Majský szerint nagyon érdekes volt a Kelet-szlovákiai Vasmű esete. Szerinte a privatizációja miatt majdhogy nem zsaroltak bennünket az amerikaiak. Állítólag azt állították, amennyiben nem kapják azt meg, nem jutunk be se a NATO-ba, sem pedig az Európai Unióba. Mečiar azonban azt mondta, nem adja nekik a Vasművet, és így kapta meg tulajdonképpen Alexander Rezeš. Majský azt állítja az vitte romlásba a HZDS-t, hogy ehhez a gyárra túl sokan kötődtek, akik különböző cégeken keresztül meggazdagodtak, majd el kezdtek a Vasműnek dolgozni.
„Valamennyien össze voltak fonódva a HZDS-szel és annak mindenféle szimpatizánsával. És nagyban el kezdték szétlopkodni a Kelet-Szlovákiai Vasművet. És bár annak több száz milliós nyeresége volt, nem győzte egyszerre lefizetni a banknak az ötmilliárdot és még a többi költséget is efelett. Így aztán egy szép napon eldöntötték, hogy a Beruházási és Fejlesztési Bank (IRB) fogja finanszírozni a gyárat, és az IRB igazgatója Tkáč úr volt, a J&T mai elnöke. Az, amikor megtudta, hogy mi történik, a banki vállalkozását áthelyezte Prágába. Nos, így alakult ki ott a J&T és Rezeš tőkéje. Annak ellenére, hogy a Vasművet ugyan a fejlesztési bankon keresztül el kezdték pénzelni… világos volt, hogy egy éven belül befejezi. Kipucolja és a bankból nem marad semmi” – fűzte hozzá Majský.
Topky nyomán dé, Felvidék.ma
