Úgy mondják, lovas nemzet vagyunk, s mi is ezt tartjuk magunkról. Népünk lovas kultúrája legszebb, legnemesebb nemzeti hagyományaink egyike. A legnagyobb magyarnak tartott gróf Széchenyi István egyik álma valósult meg, amikor a Hősök terén első alkalommal megrendezték a Nemzeti Vágtát. Azóta hat év telt el, s minden évben szeptemberben tartják a magyar falvak és városok e hagyományőrző és -ápoló, immár országos kulturális fesztivállá magasztosult ünnepét.
Az elmúlt évek során az is hagyománnyá vált, hogy májustól augusztus végéig az ország különböző városaiban elővágtákat rendeznek, amelyeknek a győztesei indulhatnak a Hősök terén. Szeptember eleje lévén már mögöttünk van többek között a Széchenyi, Tiszai, Tahitótfalui, Hatvani, Ceglédi, Palóc, Nyírségi, Kisalföldi, Balatoni és Sarkadi Vágta. Amint azt a közelmúlt eseményei is bizonyítják, az elővágták már jóval túlnőtték a trianoni határokat, a Nemzet
i Vágtának ugyanis már két határon túli selejtezője is van. A Székely Vágta után idén a Vajdaság is hallatott magáról, ahol júliusban Zobnaticán rendezték meg húsz település lovasainak a részvételével a Nemzeti Vágta tizenkettedik előfutamát. Sajnos nincs hír viszont arról, hogy a Felvidék is bekapcsolódott volna ezen egyetemessé váló lovas rendezvénybe. Tudtommal ugyanis a Felvidéki Vágta még megrendezőre vár, pedig a hagyományőrzés terén semmivel sem állunk rosszabbul, mint más, országhatáron túli területek. A Komáromi járásban például kiváló eredményeket érnek el a lovas íjászok, évről évre egyre több látogatót csábítanak az Izsai Lovasnapok, hogy csak a legfontosabbakat említsem. A lovaglás is egyre több embert vonz, ami – a lótartóknak hála – bárki számára elérhető. Mindezek ismeretében csak remélni tudjuk, hogy a jövőre megrendezett Nemzeti Vágtán már a Felvidéki Vágta győzteseit is bíztathatjuk.
(németh)
DUNATÁJ HETILAP
