Sajátos stílusú művészi munkássága, főleg az időnként nagy vihart kavaró, megdöbbentő rendezései miatt megosztó személyiségnek számít Alföldi Róbert Jászai Mari-díjas színművész, rendező, műsorvezető, akinek a napokban Angyalok és rózsák címmel a komáromi PLATZ Galériában nyílt festménykiállítása. A csupán három hét alatt készült, több teremnyi tárlatanyag október 15-ig élvezhető és/vagy kritizálható a kortárs alkotásoknak előszeretettel helyet adó, emeleti kiállítótérben.
Köztudott, hogy a budapesti aktor évtizedek óta „hobbi-piktorként“ is szívesen betekintést nyújt a saját érzelem- és gondolatvilágába. Magyarország-szerte több egyéni és csoportos kiállításon mutatta be a műveit. Ez alkalommal pedig Méhes Vilmos, a PLATZ Galéria alapító tulajdonosa meghívásának tett eleget, és szabadidejében készítette ezt a tematikus összeállítást.
Szilva József, a MAMSZE-nívódíjas komáromi festő- és grafikusművész a megnyitó után elmondta: „Angyalokat festeni mindig hálás dolog azért is, mert a többségünk hiszi — sejti, hogy az angyalok különféle formában és módon köztünk élnek, talán vigyáznak is ránk. Alföldi festményei között alaposan és kevésbé kidolgozott munkák is vannak, melyek közül nekem legjobban a bejárati színes falon elhelyezett, cím nélküli műve tetszik. Egy biztos: az ismert színész neve sok látogatót vonzott a megnyitó ünnepségre“.
Alföldi Róbert bevezetőjében elárulta: időnként szívesen átlép a sok feszültséggel is járó, közösségi munkának számító színészetből és rendezésből a lazítást jelentő festészetbe, amely egyéni műfaj, s abba a saját, pillanatnyi hangulatát, szubjektív látásmódját is belecsempészheti. Hozzátette: mindenkor nyitott a hivatásos képzőművészek véleményére…
Majd a szintén Jászai Mari-díjas pályatársa, Bandor Éva színművész ünnepi köszöntője hangzott el, amely során a kiállított képek tematikájához kapcsolódó irodalmi alkotásokból idézett, kiemelve több konkrét festményt. Hallhattunk az angyali és emberi létről, valamint a köztes állapotról is. A nívós előadása során szinte éreztük a körülöttünk lebegő angyalok jelenlétét, s remélhetőleg az önmagával és a környezetével is békességben – boldogságban élő, szeretetet sugárzó lénnyé változtunk…
Majd Szabó Judit színvonalas gordonkajátékához Holló Aurél ütőhangszeres kísérete párosult: hagyományos hangszerek helyett különböző anyagú és méretű virágcserepekből varázsolt elő egyedi hangzást. A barokk zene nagyszerűen illett a képekről ránk tekintő jóságos, bukott, éppen meetingező, töprengő vagy fáradt, misztikus és/vagy emberszabású angyalokhoz, akik magyaros és oroszos változatban is felbukkantak a falakra függesztett vásznakon. Annak hatására akár a megváltást jelképező Jákob lajtorjára is felkapaszkodhattunk, vagy továbbgondolhattuk az „alföldis“ Triptichon üzenetét.
A képeken megörökített rózsák, akárcsak a közelükben elhelyezett, valódi rózsacsokrok is sokszínűek voltak, akarva – akaratlanul is utalva emberek és angyalok különbözőségére, sokszínűségére. Mindannyian mások vagyunk, és vélhetően e kiállításról is eltérő a véleményünk, amit azonban ne mások hatására, hanem annak alapos szemrevételezése közben alakítsunk ki! Tehát irány a PLATZ Galéria…!
Nagy-Miskó Ildikó, dunataj.sk
