Fél ötkor még alig voltunk páran, Stirber Lajos karnagy vezetésével egy gyors próbát tartott a Gaudium vegyes kar. Azután a szomszédos utcákból lassan előszivárogtak az emberek, s a családi házzal szembeni fák alatt ismét összegyűlt vagy száz, a történteket nem feledő ismerős.
Szomorú eseményre emlékeztek a Basternákháznál. Három évvel ezelőtt, több próbálkozás után végrehajtotta megbízását a Dunaszerdahely környékéről származó bérgyilkos, aki megölt egy szerető férjet, apát, testvért, a felvidéki magyar politika egyik oszlopos tagját, Ógyalla városának korábbi polgármesterét. A gyilkos már rács mögött van, de megbízójának nevét máig sem árulta el. Az ügyben sok a furcsa körülmény. Basternák Lászlónak akkor kellett meghalnia, amikor az országos pártkonferencián olyan dolgokról készült beszámolni, amelyek „megrengették volna az MKP-t is, de HÍD összeomlott volna”. Hogy mit tudott, az talán örök titok marad. A kora esti szentmisét Elek László komáromi esperes celebrálta. Példabeszédje az irgalmas szamaritánusról szólt. Laci is ilyen volt. Ahol tudott, segített, nemzetiségtől, párttagságtól függetlenül.
Meg kellett halnia…
DUNATÁJ HETILAP
