Már két számunkban is foglalkoztunkaz izsai szeméttelep tervezett megvásárlásáról, amit a testület hirtelen levett a tárgyalási napirendről. Szerkesztőségünk megkapta Izsa község és a szeméttelep működtetője között megkötött bérleti szerződést. Ezt olvasva meg kell említenünk, hogy minden tiszteletünk az akkori izsai polgármesternőé, és a testületé, mivel a szerződés minden pontja tükrözi azt a felelősséget, amellyel községük vagyonát kezelték, óvták. Példaértékű lehetne a komáromi városatyáknak is, akik sajnos ennek a hozzállásnak néha még csak a jeleit sem mutatják.
A szerződésből az is kiderül, hogy 2023-ban lejár, így tehát korántsem biztos, hogy utána meghosszabítja a község, legalábbis a szerződésben erre semmi utalás nincs. Látva a falu határában magasodó szeméthegyet, erre nagy az esély. További fontos pontja a szerződésnek az, amiben a bérbeadó, tehát Izsa arra kötelezi a bérlőt, hogy tartalékot képezzen a tározó befedésére. Sajnos lapzártáig nem sikerült kiderítenünk, hogy a valóságban mennyi pénz van erre a célra lekötve, mint ahogy azt sem, hogy ezt a pénzt ki kezeli. Félreértés ne essék, itt nem holmi aprópénzről van szó, hanem kb. 465 ezer eurót keresünk. Élünk a gyanúval, hogy a tulajdonosváltásoknál ez a pénz valahogy mindig elkallódott, legalábbis sem Izsa könyvelésében sem a szeméttározót működtető cég kimutatásaiban nem szerepel, de még a testületi anyagokban sem találtunk rá utalást. Így majd büszke tulajdonosként a város fogja állni a tározó befedését és a rekultivációs költségeket is. Az is kiderül a szerződésből, hogy Izsa község ingyen hordhatja ki a kommunális hulladékot a tározóba és ha valamilyen okból fogva a tározó 2023 előtt bezár, akkor a bérlő köteles az izsai hulladékot ingyen elszállítani egy másik tározóba. Tehát Komárom fogja biztosítani Izsa község hulladékának a kezelését – mégpedig ingyen.
Meglepő, hogy egyes képviselők, illetve a város vezetése számára ez jó üzletnek tűnik. Az igazat megvallva, számunkra az is rejtély, hogy miért érzi úgy a testület, hogy vállalkozói képességei elegendőek egy olyan kockázatos bizniszre, mint amilyen a hulladékfeldolgozás. Mert az olyan indoklás, vagy
érv, nem elég, hogy más önkormányzatok erre képesek, akkor nekünk is menni fog. Városunk cégeinek gazdasági eredményei ezt nyilvánvalóan cáfolják. Ismerve a komáromi városi érdekeltségű vállalatok zűrös közbeszerzési és egyéb kétes ügyeit, borítékolható a gazdasági bukás a szeméttározó esetében is. Csak méreteiben és lehetséges következményeiben sokkal nagyobb a kockázat, mint azt a testület próbálja tálalni, illetve palástolni az igazságot.
Csak találgatni tudjuk, hogy ennyi ellenérv dacára a testület milyen érveket és számításokat állít majd hadirendbe, hogy városunk vagyonát egy ilyen gyémánttal gazdagítsa majd mint a képen látható szeméthegy.
DUNATÁJ HETILAP 23/2020
