Tesszük fel a fenti kérdést akarva-akaratlanul, miközben kapkodjuk a fejünket. Hogyan is van ez? Új Egység? Összefogás? Most-Híd? MKDSZ? MKP? Meg a Progresszív Szlovákia PM Magyar Platformja? Ezek mind a kezüket-lábukat törik, hogy a felvidéki magyar választókat képviseljék? Boldogok legyünk tán, hogy ilyen sokan ácsingóznak a szavazatainkra?
Én bizony a legkevésbé sem vagyok az. Minél több részre szakadunk majd választáskor, annál kisebb az esélye annak, hogy bekerülnek a képviselőink a parlamentbe. És itt álljunk meg egy percre.
Ha a cél a parlamentbe jutás, akkor az egész csak arról szól, hogy néhányan kanalazhatnak a nagy közös húsos fazékból. Ennyi.
Ha a cél a felvidéki magyarság képviselete, akkor a helyzet sokkal árnyaltabb.
Martin Luther King egyik legszebb beszédében elmondta, hogy van egy álma: demokrácia és jogegyenlőség az Amerikai Egyesült Államokban. A Csallóközi Városok és Községek Társulásának felhívása Dél-Szlovákia önkormányzataihoz 1993. 12. 6-án a felvidéki magyarság álmát így fogalmazta meg:
– saját önkormányzattal és közigazgatással rendelkező különleges jogállású tartomány létrehozása az ET 1201-es ajánlása alapján,
– szlovákiai magyar nemzeti közösség jogállásának rendezése,
– bizottmány választása a gyűlés határozatainak megvalósításának céljából.
A Szlovákiai Magyar Választott Képviselők és Polgármesterek Országos Nagygyűlését szervező kilenc polgármester egyikeként megtapasztaltam a felvidéki magyarok széthúzását. Az Együttélés PM támogatta a különleges jogállású tartomány és a felelős magyar bizottmány létrehozását, az MKDM és a Magyar Polgári Párt ellene volt – ezért arról a szervezőknek le kellett mondaniuk. A nagygyűlés mégsem volt hiábavaló, meghatározta a felvidéki magyarság távlati céljait, köztük törvény elfogadását a magyarok alkotmányos jogállásáról, Szlovákia közigazgatási és területi átszervezéséről, az önkormányzatok jogairól.
1998-ban pártfegyelemből – az Együttélés Politikai Mozgalomban olyan is volt – meggyőződésem ellenére szavaztam meg a három párt egyesülését. Nem tetszett, hogy a nagygyűlést kezdeményező Duray Miklós nem lehetett az MKP elnöke, pedig akkor még fogalmam sem volt Bugár kézi vezérléses módszereiről.
Nem tetszett, hogy az MPP az alacsony támogatottságával megkapta a legfontosabb tisztségek jelentős részét. Nem tetszett, hogy lassan és fokozatosan mellékvágányra állították az Együttélés PM volt tagjait, egyenként lehetetlenítettek el bennünket.
Beléptünk a kormányba. Lemondtunk mindenről, amiért 1994-ben a 3 500 választott képviselő és polgármester a bőrét a vásárra vitte.
Aztán voltak, akik közel kerültek a húsos fazékhoz, voltak, akik még közelebb és persze sokan olyanok, akiknek csak a munka jutott.
Attól tartok, így lesz ez most is. Miért gondolom ezt? Mert az emberek változnak, jó esetben ki is cserélődnek, de a módszerek nem.
A hatalom módszerei sem. Emlékszem, a komáromi nagygyűlésre készülve jóváhagytuk a felvidéki bizottmány alapszabályzatát, melyet Senátus Polgári Társulás néven szerettünk volna bejegyeztetni. A bejegyzést azonban a Belügyminisztérium visszautasította. Meg akartuk fellebbezni, de furcsa „véletlen” történt. A táskát, melyben az iratcsomag volt, ellopták egyik polgármestertársam autójából.
Kérdem én, ki kezeskedik arról, hogy nem történik hasonló „véletlen” a bejegyzésre váró párttal, vagy mozgalommal? Kérdem én, ki kezeskedik arról, hogy az új párt, vagy mozgalom teljesíteni fogja az összes, választáshoz szükséges feltételt? Vagy abban bíznak tán a szervezők, hogy a szlovák többségnek az a jó, ha minél több részre szakadnak a magyarok? Vagy abban, hogy a szlovákok nem fognak az új pártra vetélytársként tekinteni?
Ha elgondolkodunk a kérdéseken, rájövünk a megoldásra. Legegyszerűbb volna egy már bejegyzett, és parlamenti választásokon többször részt vett magyar párt listáján indulni. Az MKP listáján. Minden megfelelő jelöltnek.
A lényeg a megfelelőn van. Ha most –a változatosság kedvéért – én álmodhatnám meg, hogy milyenek legyenek az elvárások a jelöltekkel szemben, azt mondanám, hogy: hitelesség, rátermettség, becsületesség, megfelelő képzettség, rendezett családi és anyagi háttér, büntetlen előélet, erkölcsi feddhetetlenség, magas színvonalú szlovák nyelvtudás, magyar névhasználat, gyermekek magyar nyelvű iskoláztatása, politikai tapasztalat.
Persze tudom, hogy azoknak az embereknek, akik az új pártokat, mozgalmakat pénzelik majd – mert egy párt létrehozása és fenntartása anyagilag nagyon igényes – nem álmaik, hanem elvárásaik vannak, és teljesen mindegy, hogy ki teljesíti azokat, ha még több pénzhez és hatalomhoz jutnak általa.
Szabó Olga, felvidek.ma
