A sztálinista módszereket hűen követő Csehszlovákia 1947-ben elkezdte a hazai kisebbség legszomorúbb exodusát. Előbb a szudétanémeteket telepítették ki, majd a felvidéki magyarság egy részét. Ezt követően „nemzetegyesítés” címén került sor a magyarok és a magyarországi szlovákság jelentős részének cseréjére. A Komáromi járás településeiről Magyarország Békés megyei térségébe, Békéscsabára és környékére indultak a marhavagonok, bennük a felvidéki családokkal.
Az elmúlt napokban Szarvas Péter békéscsabai polgármester meghívására háromtagú küldöttség utazott Békéscsabára, a városi megemlékezésre. Horváth Árpádot, Gúta polgármesterét, Fehér Istvánt, a komáromi Selye János Gimnázium tanárát és az ülésen beszédet mondó Dr. Knirs Imre komáromi alpolgármestert a városháza zsúfolásig megtelt dísztermében hatalmas tapssal fogadták a megjelentek. – Mindhármunk számára megtiszteltetést jelentett a meghívás. Az ülésen ott voltak a még élő áttelepítettek, azok leszármazottai és mondhatom, hogy a visszaemlékezések során sokszor kicsordult az emberek könnye. Hetven év elteltével még mindig szoros köteléket jelent az anyaföld szeretete. Beszédemben elsősorban azt hangsúlyoztam, hogy sokszor a fájó események azok, amelyek az emberekben az elhivatottságot, a kitartást, őseik iránti tiszteletet erősítik. Szégyenletesek voltak és soha nem feledhető fájó sebeket okoztak a kitelepítések, ahol nem csak családokat, de még családtagokat is elszakítottak egymástól. Újra kellett kezdeni mindent, idegen közegben. Arra viszont különösen büszke vagyok, hogy az áttelepítettek ott, a messzi távolban is megmutatták, hogy lélekben soha nem tagadták meg a Felvidéket, őrzik korábbi otthonuk emlékét – nyilatkozta lapunknak Komárom alpolgármestere.
DUNATÁJ HETILAP 16/2017
Felvételünkön a megemlékezés résztvevői,
illetve Knirs Imre és Szarva Péter látható
