A KOMVaK és a politika zavaros vizében fürdik a város
Míg a választási ciklus elején a városi TV és újság körüli iszapbirkózás borzolta a kedélyeket (amit azóta sikeresen a szőnyeg alá söpört a testület többsége és a helyzetbe érthetetlenül beletörődő polgármester), az utóbbi években a Komvak körüli szánalmas színjáték aggasztja azokat, akik a jelenlegi helyzetet rossznak és a város szempontjából potenciálisan kockázatosnak tartják.
Az évek óta húzódó vita színtere elsősorban a pénzügyi bizottság, ahol a városi hivatal illetékes osztályvezetői ismételten javasolták a 100 százalékban városi tulajdonú részvénytársaság alapszabályának és bérleti szerződésének átdolgozását annak érdekében, hogy a város legnagyobb kincsének kezelése átlátható módon történjen és a gazdálkodása pedig hozzájáruljon a városi költségvetés bevételi oldalához. Elsősorban a cégvezetés jogköreinek pontosítását tartják szükségesnek (pénzügyi tranzakciók, szerződések, beruházások esetén), ugyanis a jelenlegi helyzetben a cégvezetés a város tudta nélkül hozhat akár a cég jövőjét befolyásoló döntéseket is. A sorok írója ugyan nem pénzügyi szakember, de hallgatva a szakbizottságban ülő gazdasági szakértők többségének érvelését, egyértelműen támogatja, sőt követelte az alapdokumentumok megreformálását. Az igyekezetet sikeresen akadályozzák, de legalábbis fékezik a pénzügyi bizottság azon tagjai, akik a cég vezetésében ülnek (összeférhetetlenség?!) és természetesen azok a képviselők, akik a Komvak esetében is, az előző városvezetés által kialakított erőviszonyokat védik foggal-körömmel. A polgármestertől elvárható lenne, hogy állást foglaljon a kialakult patthelyzetben, ehelyett inkább a halogató taktikát választva, akarva vagy akaratlanul, de beállt a Komvak jelenlegi állapotait eltűrők és védők népes táborába. A legutóbbi testületi ülésen a képviselőknek ebben a választási ciklusban utoljára volt alkalmuk a város érdekeit szem előtt tartó döntést hozniuk. A városi hivatal által előterjesztett, több hónapja ismert javaslat esetleges módosítása, pontosítása helyett csak általános kifogások hangzottak el, a város általi kézi vezérléstől féltették a céget és a konszenzus szükségességét emlegették. Nehéz viszont konszenzust elérni akkor, hogyha a cég a mai napig nem fogalmazta meg sem a kifogásait, sem az általa elképzelt alternatívát. A testület végül is megmutatta, hogy bizonyos esetekben a frakciók képesek egyetérteni, kár, hogy ezt éppen az eladósodó, gyenge, és egyre romló gazdasági eredményeket produkáló, a tulajdonos szemszögéből átláthatatlanul és ellenőrizetlenül működő cég jelenlegi állapotainak befagyasztása érdekében tette. Nyilvánvaló, hogy a képviselőtestület ebben az összetételében a következő ciklusban sem akar majd a helyzeten változtatni, ezért a választóknak kell elgondolkodniuk a folytatáson.
Benyó Zoltán
DUNATÁJ HETILAP
