Az elmúlt napokban rövid, szűkszavú levél érkezett a komáromi városházára, amelyben a város szülöttje, Szeberényi Zoltán a felvidéki pedagógia társadalom „tanár ura” elköszönt Komáromtól. Életét Pozsonyban folytatja, s ezúttal nagyon igaz, hogy a Duna nem elválaszt, hanem továbbra is összeköt bennünket.
Tisztelt Alpolgármester Úr,
szeretnék ezúton köszönetet mondani a város vezetőségének, hogy megrokkant egészségi állapotomban segítségemre volt és gondozói ellátásban részesített. Gondozónőm, László Rózsa kiválóan végezte munkáját, sokszor a megszabott időn túl is segítségemre volt. Tekintettel, hogy 2019 július 1-én Pozsonyba költözöm, a gondozói ellátást felmondtam, a vele járó adminisztrációt elrendeztem. Tisztelettel és köszönettel
Szeberényi Zoltán
Zoli bácsi Komáromban született, 1953-ban érettségizett a komáromi gépészeti szakközépiskola levelező szakán, majd 1957-ben a pozsonyi Pedagógiai Főiskolán szerzett magyar szakos tanári oklevelet. 1957–1960 között a galántai gimnázium tanára, majd 1960–1995 között a nyitrai Pedagógiai Főiskola Magyar Tanszékének oktatója volt. 1968–1974 és 1980–1985 között tanszékvezető volt, 1985-től docens lett, majd 1972-ben szerzett bölcsészdoktor kandidátusi fokozatot. 1995-től Komáromban élt.
Irodalomtörténészként a két világháború közötti, valamint a második világháború utáni szlovákiai magyar irodalommal foglalkozik. Hiánypótló összegző antológiák és szöveggyűjtemények összeállítója.
Az 1990-es évek első felében a Szlovákiai Magyar Írók Társaságának elnöke volt. Számos elismerésben részesült, 1989 Fábry Zoltán-díjat, 1998 Katedra-díjat kapott, 2000-ben A Szlovák Köztársaság Ezüstplakettjét, 2001 Szenczi Molnár Albert Alapítvány díját, 2001-ben a Magyar Köztársasági Érdemrend
Lovagkeresztjét, és a Magyar Művészetért Alapítvány Díját, majd 2006-ban a Posonium Irodalmi Díj Életműdíjat vehette át. Komárom városától nem kapott elismerést…
DUNATÁJ HETILAP 28/2019
Kép: pixabay
