A Pázmaneum Polgári Társulás, a Jópásztor Alapítvány és a Komáromi Római Katolikus Plébánia szervezésében, május 14-én került sor a XXXIV. Komáromi Imanapra. Az idei eseményt a budapesti pápalátogatás miatt a megszokott Jó pásztor vasárnapja helyett két héttel később, húsvét 6. vasárnapján tartották meg a Szent András Bazilikában. Az Imanap résztvevői ismét magyar főpásztorért, valamint magyar papi és szerzetesi hivatásokért imádkoztak. A főpapi szentmisét Martos Levente Balázs esztergom-budapesti segédpüspök mutatta be.
A Komáromi Imanapok létrehozásának gondolata a felvidéki magyar hívek és papok közös kezdeményezéseként, a Magyar Kereszténydemokrata Mozgalom egyházi programja keretében, 1990 tavaszán született. Az első megbeszélésre Léván, 46 szlovákiai magyar lelkipásztor jelenlétében került sor. Fő célkitűzése a lelkiatyák és a hívek — hazai magyarságot egyesítő — közös imádsága volt felvidéki magyar papi és szerzetesi hivatásokért, valamint magyar főpásztorért és magyar püspökségért.
„Mivel egyesek szerették volna politikai indíttatású rendezvénynek beállítani az Imanapokat, ezért azok szervezését 1995-től a Jópásztor Alapítvány (majd a Jópásztor Társulás) a szervezőbizottság további tagjaival együt vette kézbe. 2006-tól a Pázmaneum Társulás is csatlakozott a szervezőkhöz. A részvételi arány a XII. Imanapig növekedett, illetve állandósult. Majd 2001-ben, a XII. Imanapon Ján Sokol nagyszombati érsek kategorikusan visszautasította a magyar katolikusok Memorandumban megfogalmazott kéréseit, s ennek következtében a hívek részvételi aránya ezt követően stagnált, sőt csökkent.
Lénár Károly atya az Imanapokon gyakorta buzdított a magyar papság egységére, s emiatt sok támadás is érte őt. Sokan befejezettnek gondolták az Imanapok sorozatát, amikor Orosch János atyát 2004-ben püspökké szentelték, ő azonban további imára buzdított.
Voltak, akik megoldottnak tartották a magyar főpásztor kérdését, s akadtak olyanok is, akik egyenesen feleslegesnek gondolták az Imanapokat“ – tudtuk meg korábban Karaffa Attilától, a Pázmaneum PT elnökétől.
Hozzátette: Lénár atya halálát követően már-már úgy tűnt, megszűnnek a Komáromi Imanapok, a Pázmaneum PT segítségével azonban sikerült megújítani formáját, megőrizve az eredeti célkitűzést és tartalmat.
„Időközben tisztújítási folyamat kezdődött a Jópásztor Alapítványon belül is, ami elősegítette az Imanapok méltó megszervezését. Az utóbbi években a résztvevők száma ismét folyamatosan emelkedett, s a jubileumi Imanapon megközelítette a háromezret. 1993-tól keresztút, 2006-tól előadás is része a programnak, amelynek keretében valamely magyar szent vagy hitvalló életéről elmélkedtek a résztvevők.
– egészítette ki tájékoztatását.
„A keresztet pedig mindig a bátor papok tartották. Most is ilyen bátor papokra van szükség, akik össze tudnak fogni. A fő helyen ülőknek, a vezetőknek, legyenek azok egyházi vagy világi vezetők, egyet kellene tudatosítaniuk: aki első akar lenni, az kösse fel a kendőt, és szolgáljon. Hiszen Jézus sem azért jött közénk, hogy őt szolgálják, hanem hogy ő szolgáljon” – mondta egykor Mons. Lénár Károly atya, mintegy üzenve azt utókornak is.
Fél öttől Nóna-délutáni imaóra volt, aztkövetően pedig Balogh Zoltán egyetemi tanár elmélkedett a 100 éve született Lénár Károly pápai káplánról, ismertetve az érdemeit. Elhangzott: az előző átkos rendszerben a mindenkor helytálló atya 12 évet töltött börtönben, további 7 évig pedig üveggyárban kellett dolgoznia, ám a megpróbáltatásai ellenére sem tudták őt megtörni, hogy besúgóvá váljon. Bátran kiállt a kereszténységért és a magyarságáért, s tevékenységével az egész felvidéki magyarságot szolgálta. Az élete során azt hangoztatta: a saját véleményéért, hitéért senkit sem szabad üldözni…
Az ünnepi főpapi szentmisét Martos Levente Balázs esztergom-budapesti segédpüspök mutatta be. Előbb Szent Péter 1. leveléből idézett. Majd örömmel nyugtázta, hogy „a Felvidéken a dolgok még valahogy jobban rendben vannak, a szívek tisztábbak, a kapcsolatok őszintébbek, mint másutt. Itt a hívő és nemzeti összetartozás tudatát jobban őrzik magukban és egymásban“. Azután feltette a kérdést, hogy miként tudunk szívből fakadó életet élni. Arra így válaszolt: „annak egyik nagyon fontos forrása az imádság, amely legszebb pillanataiban Isten ölelését kapjuk ajándékba“.
Rámutatott: a Felvidéken ma a magyar pap és főpapi hivatásokért is imádkozunk, s remény van arra, hogy ezek az imák meghallgatásra találnak, a Jóisten küld magyar papokat…
– fogalmazott. Külön üdvözölte a „reménység zarándokait“, akik részt vettek Ferenc pápa két héttel ezelőtti budapesti látogatásán. Végül „szívbeli imádságra, reményben élt életre, türelemre, kitartásra sarkallta a jelenlevőket. Isteni segítséget kért ahhoz, hogy legyen elég erőnk folytatni az utunkat, a Komáromi Imanapokat, mert „a Duna, az államhatárok, a nyelvi nehézségek – mindez nagyon kevés ahhoz, hogy szét tudjon választani minket…“.
A közös Himnusz-énekléssel végződő imanapon ingyenesen elérhető volt a Jópásztor Hírlevél aktuális száma, illetve minden zarándok emléklapot kapott. A főszervezők a résztvevőket arra is megkérték, hogy imádkozzanak Kovalcsik Cirill atyáért, akire nagy szükségük van az érsekújvári magyar híveknek.
Nagy-Miskó Ildikó, ma7.sk
