A nemzetközi nőnap alkalmából egy kiváló asszony történetét szeretnénk megosztani, aki az onkológiai osztály betegeinek szentelte az életét. Vlasta nővérsok éve dolgozik az AGEL Komáromi Kórházában, s az élet válságos pillanataiban példaként szolgál mindannyiunk számára elkötelezettségével, mély empátiájával.
Az egészségügyi szakközépiskola elvégzése után 1976-ban lett a kórház dolgozója. Bár lehetősége nyílt arra, hogy nővérként mentálisan sérült gyerekekkel foglalkozzon, a kórházban felkínált állást választotta, ahol súlyos betegek segítségére lehet. Már 18 évesen tudatosította, hogy az ő küldetése a legsúlyosabb diagnózissal küzdő betegek ápolása lesz.
Pályája a nőgyógyászati osztályon indult, de 14 ott eltöltött hónap után elfogadta az onkológiai osztályon kínált állást, ahol megtalálta életre szóló hivatását. Naponta olyan emberekkel találkozott, akik súlyos betegségben szenvedtek. Egyesek felépültek, mások küzdöttek a diagnózissal és voltak, akiknek a sorsa végleg megpecsételődött. Az utóbbiak tették rá a legmélyebb benyomást.
Egy napon két fiatal beteg érkezett az osztályra, Jurko és Vladko személyében. Mindketten csupán húszévesek voltak, szemünkből fájdalom és bizonytalanság tükröződött. Jurko tele volt reménnyel és a jövőjére vonatkozó álmokkal, hitt a gyógyulásban. Vladko zárkózottabb volt, de megvolt az az áldott tulajdonsága, hogy meg tudta nevettetni az embereket a legnehezebb percekben is. Idővel baráti viszony alakult ki köztük Vlastával, aki nemcsak egészségügyi nővérként állt mellettük. Közösen élték át a gyógykezelés a nehéz, fájdalmas pillanatait, baráti szövetségben és bizakodva.
Bár sajnos végül mindkét fiatalembertlegyőzte a kór, Vlasta nővér máig megőrizte emlékezetében őket. Elszántságuk és lelkierejük inspirálta arra, hogy életre szólóan kitartson az onkológiai osztályon. A kórházi kollektíva nélkülözhetetlen részévé vált és sok beteg számára nemcsak egészségügyi nővér volt, hanem támasz a legsötétebb pillanatokban is.
„Segíteni az embereknek a legnehezebb pillanataikban, ez vált a küldetésemmé, életcélommá. Soha nem bántam meg, hogy az onkológiára jöttem dolgozni”– vallja Vlasta nővér.
Története az áldozatkészség és a hivatásszeretet példája, azé a hivatásé, amely nemcsak szaktudást, hanem szívet-lelket is követel. A nemzetközi nőnap alkalmából nemcsak Vlasta nővérnek fejezzük ki nagyrabecsülésünket, hanem minden lánynak, asszonynak, akik gondoskodást, empátiát és erőt adnak nekünka mindennapokban.
Agel
(N.Zs.)
