Nem túlzás azt állítani: már szállóigévé vált, hogy a tehetségek nyár végén „megBOKROSodnak” az izsai Sámson-Paulisz család Bokros-tanyáján. A bel- és külföldi képzőművészek körében egyre népszerűbb a Dolán György festőművész és a DunArt Polgári Társulás által 2014 óta, némi „covidos kényszerpihenővel“ évente megrendezendő Bokros Nemzetközi Képzőművészeti Szimpózium. Az idei záróakkordként a hét végén került sor a nyolcadik csoportos kiállítás megnyitójára, ahol Nagy T. Katalin, budapesti művészettörténész méltatta az idei termést.
A tehetség kibontakozásához szükséges harmónia szigetén még pár napig egyedül alkot és lélekben feltöltődik Dolán György, azután a másfél tucat idei táborozóhoz hasonlóan ő is hazatér.
„Két héten át 9 ország (Magyar-, Cseh-, Franciaország, Ausztria, Svájc, Irán, Bulgária, Szlovákia és Kanada) különböző korú és művészeti irányzatot képviselő 20 művésze két héten át alkotott az 1885-ben épült, majd kívül-belül mutatósan felújított magtárból átalakított, alkalmi műtermekben. 1994 óta, húsz éven át a szomszédos Pathon rendeztük meg a SYMPAT szimpóziumot. Miután onnan távoznunk kellett, egy jóbarátunk, Szűcs Katalin ajánlotta figyelmükbe a Sámson család bokrosi tanyáját, ahol esetleg folytatódhatna ez a kezdeményezésünk. Miután erről a tulajdonosokkal megállapodtunk, a meghívott, már ismerős nemzetközi törzsgárdával, majd a művészbarátaink által beajánlott további jeles érdeklődők részvételével 2014-ben beindult a Bokros Szimpózium“ – fejtette ki a szervezői vénával is megáldott fő szervező.
Azóta minden nyáron húsz-harmincan jönnek össze azért, hogy tematikai megkötöttség nélkül, szabadon, saját időbeosztás szerint alkothassanak. Fel szokták dolgozni az ottani egykori majorság és a jelenlegi tanya életét, illetve a vadregényes táj szépségeit is, hiszen mindez nagyon inspiráló.
„Ez alkalommal a poétikus absztrakció és az expresszionizmus dominált, de született pár figuratív kompozíció is, s akadtak, akik a környezetet az állatvilággal együtt örökítették meg. A tartalmas együttlétünk időnként közös esti örömzenéléssel párosult, néhány művész pedig vetítéssel egybekötött előadáson mutatta be a saját munkásságát. Örvendetes, hogy a hat-héttagú törzsgárdához minden évben újabb és újabb alkotók csatlakoznak. Például ez évben a szimpóziumunknak kanadai résztvevője is volt“ – tudatta a további részleteket Dolán György.
Sámson Enikő, a szimpóziumok társszervezője hozzátette: családi vállalkozásuk, vagyis a Dumet Kft. (Dunamenti Mezőgazdasági Társulás) korábban a pathi szimpóziumok megrendezését is támogatta, majd a bokrosi folytatásra is szívesen igent mondtak. Aztán öt évvel ezelőtt létrehozták a DunArt Polgári Társulást, s azóta annak égisze alatt támogatják a művészeti tevékenységet. A nyaranta meghívott alkotókat ingyen szállásolják el és étkeztetik, ők pedig cserébe, hálájuk jeleként mindig egy-egy ott készített művüket hagyják hátra az egyre gazdagodó, bokrosi állandó gyűjteményben.
Tőle azt is megtudtuk, hogy az Izsához tartozó Bokros a 19. században az esztergomi egyházi uradalomhoz tartozott, később pedig államosították, s 2000-ig a gyulamajori állami birtok részeként, állattenyésztő telepként működött. Miután elárverezték, illetve restitúción esett át, megvásárolhatta az egyedüli érdeklődő Sámson család. Egy évtizede a 9 hektáros telek egyik felében megtelepedett cégükben főleg burgonyatermesztéssel, – válogatással és – csomagolással foglalkoznak. Példa értékű az, ahogy nyaranta a művészek alkotómunkáját is segítik.
Korábban, a nemzettudat erősítése és néphagyományaink éltetése érdekében két helyi gazdasági épületet mutatós tájházzá alakítottak át, amelyben az érdeklődőknek a hajdani izsai életmódot is bemutatják. A gyermekek számára egésznapos foglalkozásokat is szoktak szervezni, amelyek során ők nem csak a tájházban nézhetnek körül, hanem kézműveskednek és akár traktorral is közlekedhetnek, s ismerkednek a természethez közeli életmóddal. Úgy tűnik, hogy a kultúraszervezői véna öröklődött, hiszen Enikő édesanyja, Gizka helyi Csemadok-tagként és a Búzavirág éneklőcsoport „motorjaként“, az édesapja, Izsa egykori polgármestere pedig a Felvidéki Huszár és Hagyományőrző Egyesület aktív tagjaként is évtizedeken át sokat tett a magyar kultúráért.
Az idei csoportos kiállítást ünnepélyes megnyitóján a házigazdák nevében Enikőék fia, Paulisz Bence, a másik társszervező köszöntötte a jelenlevőket, majd Nagy T. Katalin, budapesti művészettörténész méltatta a helyszínen két hétig szemrevételezhető gyűjteményt. Az eseményhez méltó záróakkordként Korpás Éva, Külhoni Magyarságért Díjas népdalénekes és zenekara adott egyórás, színvonalas koncertet, amit megvendégeléssel egybekötött tárlatmustra és kötetlen eszmecsere követett. Jövő nyáron pedig következhet a folytatás…!
Nagy-Miskó Ildikó, dunataj.sk
Kovács Mária és a DunArt PT fotói
