Nyári vasárnap délután, a megszokott kép a lakótelepen. Barátnőmmel a lakótömbök által körbezárt füves terület és a parkoló melletti járdán beszélgetünk. Hátunk mögül egy ötvenes tagbaszakadt férfi érkezik a kutyájával. A kutya nagyobb testű, de szájkosár nincs rajta. Ekkor mögötte a parkoló felől érkezve udvariasan megszólal egy fiatalember: Uram, elfelejtette a kutyája után felszedni az ürüléket…
A hangnem udvarias, de határozott. Az ember ilyenkor a megszólított vérmérséklete szerint kétféle reakciót várna. Vagy felszedi a kutyája által hátrahagyott csomagot, vagy rosszabb esetben eloldalog. Emberünket azonban nem ilyen fából faragták, ő kapásból támad, rögtön agresszív üzemmódba kapcsol. Pillanatokon belül parázs vita támad, a kutyás férfi minősíthetetlen hangnemben kéri ki magának a „molesztálást”, aminek a lényege, hogy amennyiben a fiatalembernek nem tetszik a hátrahagyott ürülék, nyugodtan szedje fel. A fiatalember továbbra is higgadtan figyelmezteti, hogy a kutyavécének használt füves területen gyerekek játszanak, mászóka is van, meg a kutyatartás szabályai is megkövetelik, hogy a gazdi takarítsa el a kutya névjegyét, ez azonban csak olaj a tűzre. A kutyás közben letaknyosozza és veréssel fenyegeti meg a fiatalembert, ezt már mi sem állhatjuk meg szó nélkül, közöljük a bunkó módra megnyilvánuló gazdival, hogy a fiatalembernek igaza van, barátnőm a telefonját is előveszi, hogy ha tettlegességre kerülne sor, felveszi az incidenst, s azt is megjegyezni, neki is van kutyája, ő minden alkalommal összeszedi a hátrahagyott ürüléket. A férfi erre őt is pofátlanul felszólítja, nyugodtan szedje össze ezt is, majd a személyiségi jogaira hivatkozva még ő fenyegetőzik, hogy rendőrt hív, mert az engedélye nélkül le akarták fényképezni, aztán dérrel-dúrral távozik. Talán mondanom sem kell, hogy a szellemi színvonalát és egyben a közterületeinken uralkodó állapotokat jelképező termék ott marad a fűben…
-zsu-
DUNATÁJ HETILAP 29/2018
