A legutóbbi komáromi testületi ülésen a polgármester által kimondott gondolatot loptuk a címbe. Ez a mondat a Kertész utcai ingatlan eladásáról folyó vitában hangzott el olyan értelemben, hogy nincs fejlődés áldozatok nélkül. Vizsgáljuk meg jobban, hogy valójában milyen fejlődés az, amit az eladástól várnak a képviselők, illetve a polgármester. Az eladás mellett azt az érvelést hozták fel, hogy új irodák létesülhetnek, és így új vállalkozók jöhetnek városunkba, azt sugallva ezzel, hogy a vállalkozók csak arra várnak, hogy legyen hova letelepedniük a városban. Viszont, ha valaki végigmegy a városon, láthatja, hogy túlkínálat van a bérbeadásra szánt ingatlanokból. Tehát nem valószínű, hogy egy új épület, irodaház ide csábítja a vállalkozókat, de maszlagkénta nyilvánosság felé, indoklásként nagyon megfelel. Sajnos ez az érvelés nem újkeletű, mert még anno, a Stubendek-éra első évében, a város eladott egy harcsási telket olyan érvek-
kel, amik kísértetiesen hasonlítanak a mostaniakra. Ha valaki szeretné, újra vissza lehet nézni a testületi ülések felvételeit, de azért összefoglalnánk a sztorit: Egy volt városi képviselő javaslatára a város eladott egy harcsási telket, mégpedig versenytárgyalás nélkül. Az ok akkor is az volt, hogy a vállalkozó 30 munkahelyet fog teremteni, ez milyen szuper meg álomszép. Aztán kiderült, hogy egy munkahely sem létesült, de már a volt képviselő veje bérbe is vette a telket. A történet csattanója, hogy az ügyészség végül törvénytelennek nyilvánította a versenytárgyalás nélküli eladást, és az ingatlan viszszakerült a város tulajdonába. Ennyit a fejlődésről, komáromi testületi módra.
Ami az áldozatot illeti, az sem teljesen világos, hogy a városnak miért is kellene feláldoznia valamit azért, hogy egy magánvállalkozó irodákat adhasson bérbe. Ha a város tényleg annyira fontosnak érzi, hogy új bérbeadásra alkalmas ingatlanok létesüljenek, vajon miért nem arra törekszik, hogy esetleg az önkormányzati tulajdonban lévő ingatlanokat kínálja fel hasznosításra. Gondoljunk csak bele, hogy a városnak jelenleg is hány ingatlana hever parlagon, hogy csak a várat vagy a volt poliklinika épületét említsük, de szólhatnánk a megyeházáról is, mely városi tulajdon, és lassan kiürül. Ezen jobb sorsot érdemlő épületeknek a város életébe való bekapcsolásával nemcsak a város jutna bevételhez, hanem még a lakosság elégedetlenségi hullámai is elkerülhetőek lennének … már persze, ha a városvezetés és a testület egyáltalán törődik a közvéleménnyel. Ami pedig az áldozathozást illeti, nem szabad feláldozni a városi ingatlanokat egyes magánvállalkozók terveinek oltárán.
DUNATÁJ HETILAP 14/2021
Kép: pixabay
